Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT
A felkelők magatartása nem maradt hatás nélkül a város polgári lakosságára, és különösen nem a munkásosztályra. „A város polgári lakossága közül többen nyíltan helyeselték a lázadók eljárását, sőt azokat hangos szóval buzdították is." A pécsi eseményekre visszaemlékező lelkész és orvos szerint a lakosság szimpatizált a felkelőkkel. Nagyra értékelték azt, hogy a katonák kérték a lakosságot, hogy vonuljanak házaikba, nehogy a várható harcok során bajuk essék. A legnagyobb hatással azonban a felkelés a pécsbányatelepi bányamunkásságra volt. A felkelés híre már délelőtt megérkezett Pécsbányatelepre, valamint a szomszédos Mecsekszabolcsra és Vasasra. Ezekről a helyekről a déli órákban vagy íjo bányász érkezett Pécsre és csatlakozott a felkelőkhöz. Tulajdonképpen már későn érkeztek, lényegében már csak az utóvéd harcokban tudták a forradalmár katonákat segíteni. A felkelés híre lázba hozta a bányásztelep lakosságát. Mindaz az elégedetlenség, nyomor és kiszolgáltatottság, amely ezeket az embereket érte, most elemi erővel robbant ki. Az egyre növekvő tömeg először az ún. felső telepre, a Károly utcában lévő fogdába ment, ahol ez idő tájt körülbelül 12 bányász sínylődött. Az első dolguk volt, hogy az ott lévő népfölkelőkből álló őrséget megtámadják, az őrséget lefegyverezzék és a foglyokat kiszabadítsák. Innen a tömeg tovább vonult az ún. Károly-akna fogdájához, ahol 21 bányászt szabadítottak ki, miután az őrséget itt is lefegyverezték. A most már fegyverrel rendelkező bányászok a velük szemben mozgósított és rájuk tüzelő honvéd járőrt megtámadták, majd raj vonalba fejlődve megfutamították őket. Ezt követően a katonai keretosztag legénységének laktanyáját is elfoglalták, az ott lévő fő őrséget lefegyverezték, majd a VII. bányász munkászászlóalj, és a 105. számú népfelkelő bányász munkásszázad parancsnokság hivatala elé vonultak. Az itt lévő népfelkelőket lefegyverezték, és az itt tartózkodó Herszényi Zsombor honvéd alezredest, a bányász munkászászlóalj parancsnokát, és Meissner Miklós honvéd századost, a bányász munkásszázad parancsnokát elfogták. Herszényi alezredes nem véletlenül került a gyűlölet középpontjába. Embertelen intézkedései hírhedtté tették személyét, ö fogatta le az embereket, zárta fogdába és leghitványabb élelmezés mellett nem egyszer gúzsbakötve tartotta őket. Még azt is megtiltotta, hogy a családok lássák el a foglyokat, mert az éheztetést is büntetési módnak tekintette, ö volt az, aki a bányászok közül nagyon sokat bevonultatott és a frontra vezényelt. Ezeknek legtöbbje szakszervezeti funkcionárius volt. A zendülés híre felrázta a telepet, megteltek az utcák, hisz ünnepnap lévén az emberek otthon tartózkodtak. Egy történetesen szabadságát bányatelepi családjánál töltő tizedes, Berta György bányamunkás, aki a 19. gyalogezredben szolgált és már eddig kétszer dezertált, vezette a fölfegyverzett bányászokat. Berta kihirdette, hogy foglyaik felett ítéletet fognak tartani és bekísérik ezért őket Pécsre. Az egyre szaporodó tömeg, bányászok, asszonyok, gyerekek, a békét és forradalmat éltetve a Borbála utcán, a Károly utcán, a Kórház úton át a Schroll aknai palahányóra, az új állomás felé a vasúti töltésen keresztül Cassiánba, majd a Szent János kúthoz vezető dűlőútra tért a tisztekkel, amikor a Szent János kútnál találkoztak az ellenük küldött honvéd járőrökkel.
