Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A pécsi szervezet a Munkás Otthonban úgynevezett házi ünnepély jelleggel tudta május i-ét megünnepelni.

29 1916-han azonban a növekvő ellenállás első jelei is megmutatkoznak. A háború nehézségei azokban az iparágakban már jelentkeztek, amelyek külföldi nyersanyagimportra voltak utalva. Részint megszüntették a termelést, részint szakaszonként üzemszünetelésre kényszerültek. A pécsi Gázmű, mely jelentős mennyiségű cseh szenet fogyasztott, a háború alatt nehézségekkel küzdött: a háborús élelmezés, bérezés okozta nehézségeket azok a szakmák érezték leginkább, amelyeknél a kivételes állapotok lehetetlenné tették, hogy a drágulás irányaival egyenlően javítsák a helyzetet. Ide lehet sorolni a pécsi Gázgyár munkásságát is."

30 A Gázgyár mozgalmainak élén a lámpagyújtók állottak. Bérmozgalmuk 1915 júniusában kezdődött. Fizetésük javítását és kollektív szerződés megkötését követelték. A mozgalom sikerrel járt, 10%-os béremelést kaptak, drágasági pótlék címén és a gyár egy évre kollektív szerződést kötött velük.

31 1916-ban a kollektív szerződés lejárt, az árak a rendőrkapitányság hivatalos kimutatásai alapján is 100%-kal emelkedtek, ezért pótlék címén 15%-os béremelést követeltek, és ehhez csatlakozott a gyár valamennyi dolgozója. A készülő sztrájkot katonai rendszabályozás kilátásba helyezésével tudták csak megakadályozni. Novemberben újabb mozgalom sem vezetett eredményre, így a lámpagyújtók továbbra is 80-82 korona bérből kellett hogy megéljenek. Csak 1917 hozott számukra átmeneti sikereket. A Belügyminisztérium a polgármesterhez küldött leiratában elrendelte, hogy a pécsi Gázgyár 1917. február i-től nemcsak hogy havi 120 korona bért köteles a lámpagyújtóknak fizetni, hanem a munkások 1916 augusztusáig viszszamenően megkapják a bérkülönbözetüket.

32 Erreth gyárigazgató azonban megtudván a polgármestertől a belügyminiszter rendeletét, magához hívatta a munkások bizalmijait és egyezséget ajánlott. Az egyezkedést visszautasító bizalmiakat elbocsátással fenyegette. A bérmozgalmakat vezető Szabó Istvánt elbocsátotta, Orbán János bizalmit pedig bevonultatta. Ez még a Dunántúl című klerikális polgári lapnak is sok volt, és követeli az igazgatótól, hogy válaszoljon azokra a vádakra, hogy arra akarja kényszeríteni a lámpagyújtókat, hogy önként mondjanak le a nekik megígért járulékokról. Az igazgató nem tehetett mást, a rendeletnek megfelelően kifizette a munkásoknak járó különbözetet. A leszámolás azonban nem maradt el - írta a Munkás : „ .. . a régi kipróbált lámpagyújtók közül többeket elbocsájtott vagy bevonultatott, mások faképnél hagyták a koplaltató gyárigazgató urat." Február 22-én életbe lépett egy honvédelmi miniszteri rendelet, amely a közüzemek katonai felügyeletét megerősítette és kiszélesítette. Ennek „védelme" alatt március i-től visszatértek a régi bérezéshez. A munkásság hiába fordult a katonai parancsnokhoz, a Honvédelmi Minisztérium mellett működő Munkaügyi Panaszbizottsághoz, mozgalmuk végül is eredménytelen maradt.

33 A szakszervezeti helyi csoport nem tudta összefogni a munkásokat. A munkások vezetőit a gyár igazgatóságának sikerült eltávolítani. A pécsi Szociáldemokrata Párt sem volt képes szervezeteit mozgósítani a gázgyáriak védelmében. A helyi csoport megmaradt a kérvényező akcióknál, a sztrájk fegyverét meg sem kísérelte használni.