Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A pécsi Dohánygyárból már 1916-ban elbocsátották azokat a munkásokat, akik a háborúval és háború okozta nyomorral szemben elégedetlenségüket fejezték ki. Hiányzott a munkások egységes fellépése, egyéni ellenállás volt csupán. Az 1914-ben még nagy erővel fellépő építőmunkásság háború alatti helyzetét memorandum fogalmazza meg 1916-ban. „Tekintetes Munkaadó Űr! Az összes pécsi kőműves segédek megbízásából a rendkívüli körülmények által kényszeríttetve, tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a tekintetes Munkaadó Ürhoz. A háborús viszonyok következtében nemcsak az ipari termékek, de a legelemibb élelmiszerek is hallatlan árakért árusíttatnak. Keresetünkből - a legszorgalmasabb munka mellett is - megélni már alig tudunk, és képtelenek vagyunk a legszükségesebb élelmi cikkek beszerzésére. A hiányos táplálkozás egészségünket aláássa, erőnket meggyengiti, és a reánk bízott munkát a legjobb akarásunk mellett sem leszünk képesek, hova-tova, a megkívánt eredménnyel elvégezni. Munkaadóinktól kérjük és várjuk, hogy nyomorúságos helyzetünkön könnyítsen és segítsen. Az alábbi pontokban közölni bátorkodunk kérelmünket; kérjük, hogy tekintetes Munkaadó Úr ezt magáévá téve, 1917. évi január hó 1-től kezdődőleg eszerint szíveskedjék alkalmazni és díjazni kőműveseit." „Bízva abban - fejezi be a memorandumot -, hogy a tekintetes Munkaadó Ür a munkásai sivár helyzetének némi javítására irányuló törekvésünknek útját állni nem fogja, tisztelettel kérjük, hogy válaszát Építőmunkások szervezete Pécs, Zrínyi u. 13. sz. címre mielőbb elküldeni szíveskedjék."

34 A világháború új helyzetet teremtett a bányamunkások számára is. A bányaüzemeket az egész Monarchiában hadi üzemekké nyilvánították. A munkásokat katonai munkaosztagokba csoportosították. A sztrájkok szervezése bűntett volt, és a rögtönítélő bíróság elé tartozott. Akik a haditermelést szabotálták, könnyen a frontra juthattak. Ez a helyzet alkalmas volt arra, hogy a szocialista agitátorokat kiemeljék a munkások sorából. A Dunagőzhajózási Társaság 1914-ben tíz órára emelte fel a műszak idejét, és a munkásság hiába reménykedett abban, hogy a bérét is ilyen arányban megemelik. A vállalat a nyolc órán túli munkát csupán a rendes műszakbér megfelelő hányadával fizette. A bér így csak fillérekkel növekedett. Ez a fokozódó és egyre gyorsabban rosszabbodó háborús drágaság ,,a munkásoknak a háború alatt még egyetlen fillér drágasági pótlékot nem adott, holott ezt a honvédelmi miniszternek 1915. évi január hó 17-én kiadott rendelete is előírja. De nem fizeti a társaság ugyancsak a fenti rendeletben is foglalt túlmunkáért megállapított külön díjazást sem, pedig a munkások munkaidejét a háború alatt napi két órával meghosszabbította és ezen kívül vasár- és ünnepnapokon is dolgoztatnak."

35 A Munkás részletesen idézi a fenti rendelet pontjait és felszólítja a bányamunkásokat, hogy „el ne mulasszák, hogy jogos panaszukat a honvédelmi miniszter rendeletében előírt módon eljuttassák a panaszbizottsághoz, mely bizonyosan orvosolni fogja azt. Ha a dúsgazdag társaság önként, emberi érzéstől sugalva nem látja szükségét annak, hogy munkásai nyomorát enyhítse, úgy a munkások ne hagyják a dolgot annyiban, hanem tegyenek meg mindent, saját érdekükben."

36 A nagyüzemi munkásság mozgolódását a kormányzat elsősorban az üzemek militarizálásával ellensúlyozta, ez olyan vállalatokra terjed ki, melyeknek munkásai nyugtalan magatartást tanúsítottak, ahol szükségesnek tartották a katonai fegyelmet. Az előzetes megnyugtatás biztosítására 1916 elején panaszbizottságot hoztak létre. A bizottság elnöke a honvédelmi miniszter képviselője, tagjai a szakszerveze-