Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

Hamerli kesztyűgyár munkásai (1902) Csaknem valamennyi munkarend igen szigorúan büntette - helyesen -, ha a nők jelenlétében szitkozódtak, vagy azokat dehonesztáló kijelentésekkel illették. 1-2 forintig terjedő büntetésre, sőt teljes napi keresmény megvonására is sor kerülhetett. Elbocsátással járt, ha az üzemben szeszesitalt fogyasztottak vagy dohányoztak. Számos pont védte az „üzemi titkokat". Azonnali elbocsátással büntette Hoffmann Károly, ha valaki üzemében készülő bútorok, fatárgyak rajzát, méreteket, eljárásokat lemásolta, vagy arról csak a legszerényebb információt egy kocsmai beszélgetésben szóvá tette. Ezt ugyancsak az ipartörvény 94. §-a 9. pontja alapján minden üzem tulajdonosa előírta. Még akkor is, ha annak valóban nem volt jelentősége. A szerszámok töréséért büntetés, vagy „szerszám hozzájárulás" címen rendszeresen összegeket vontak le a bérből. Nagyon szigorúan előírta a védőfelszerelések használatát, ha a legkisebb eltérés volt az előírtaknál, a baleset költségeinek teljes részét a munkásra hárították/'

5 1883-ban a Zsolnay gyárban újabb munkarendet vezettek be a festők és a napszámosok részére. A korábban érvényben lévő 10 órás munkaidőt rí órára emelték fel a festőknél, egyórás ebédszünettel. A „késedelmes érkezésért" óránkint 10 krajcárt vontak le a dolgozóktól. A távolmaradást, ha az nem igazolható betegséggel, első esetben megintessél, második esetben 50 krajcár levonással, harmadik esetben azonnali elbocsátással büntették. Csak saját munkaasztalánál dolgozhatott a festőmunkás, azt elhagynia büntetés mellett szigorúan tilos volt. Büntette a vitatkozást, „rágalmazást", káromkodást. A szeszesital behozásáért rendkívül szigorú büntetés járt. Első ízben 1 forintot, másodízben azonnali elbocsátást írt elő a munkarend. Ha valaki részegen érkezett, azt 1 forinttal megbüntették, és a gyár azonnali elhagyására ítélte a munkarend.