Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
1902 őszén kapcsolódott a bodolyai szervezet a pécsi vezetőség nagy politikai kampányához, amelyben az általános titkos választójogért, a mezőgazdasági munkabérek emeléséért, a demokratikus szabadságjogok védelméért szálltak síkra. A mintegy 30 tagot számláló pártszervezet, amelynek tagjai közül 15-en megalakították a „Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége" bodolyai helyi csoportját is 1906-ban, szervezői voltak ezeknek a politikai falugyűléseknek. 1902. május 4-i számában a pécsi pártlap részletesen beszámolt a gyűlésről. E szerint április 20-án mintegy 1000 ember jelenlétében a helység kocsmája előtti téren gyűltek össze, ahol „Magyarország gazdasági helyzete", valamint a „szociáldemokrata párt programja és célja" tárgyú előadásokat hallgatta meg a közönség, amely a környező falvakból is eljött. Szabó József, a pécsi párt titkára volt a gyűlés előadója, elnöke pedig Vecsanin István. 1902. december 8-án tartott gyűlés szónokai Szabó József és Végh József pécsi párttitkárok voltak. Szabó az ország politikai helyzetét elemezte. Különösen a választójog kérdésében vált kritikai hangvételűvé elemzése. A képviselőválasztás rendszerét elfogadhatatlannak tartva megállapítja, hogy a választók kénytelenek oda szavazni, ahova a hatalom kényszeríti. A közoktatás reformját sürgette. „A kormány militáris célokra költ és a közoktatásra alig marad. Bodolyán is kénytelen a tanító hitvány fizetésért 180 tanulót oktatni." Követelte az adófizetési rendszer reformját. Élesen támadta a néppárti politikát, valamint a munkás-cseléd segélypénztárra vonatkozó törvényt, utalva arra, hogy tömegesen nem tudják fizetni a járulékot, mert nincs keresetük a földmunkásoknak. Végh József a szociáldemokrata szervezetek feladatait fejtegette. Nagyobb érdeklődést váltott ki a bodolyai pártszervezet egyik vezetőjének, ifj. Tibor Pálnak a községi ügyekről elmondott beszéde. Követelte, hogy a községi választásokon azok kerüljenek a képviselőtestületbe, akik a „népért is hajlandók dolgozni . . ." Hangsúlyozta, hogy semmit nem tudnak abból, ami a községben történik. Kizárják a tömegeket az ügyek intézéséből, csak az adóvégrehajtók érkezése során kapnak ízelítőt a község vezetéséről. 231 Az 1904, 1906 nyarán tartott szociáldemokrata népgyűléseken a kifejezetten politikai követeléseken túl, a helyi szociáldemokrata mozgalom általános és konkrét gazdasági és kulturális követelésekért is síkra szállt. A munkabérek, a mezőgazdasági napszámbérek és természetbeni járadékok felemeléséért legkövetkezetesebben ezek a falusi szervezetek léptek fel. Vörösmart és Bodolya szervezetei radikális követeléseket is hirdettek. Mindenekelőtt a földhöz való jogot és szükséget, ami túlmutatott több esetben az országos pártvezetőseg ekkor megfogalmazott programján, amely egyértelműen a nagybirtokot tartotta a haladó közeli és távlati célnak. A szocialisták agitációjában legnagyobb érdeklődésre az ún. községi ügyek tarthattak számot. Valójában ezekben fogalmazódtak meg a mindennapi fő törekvések. A legelők felosztásának igazságos rendje, a falu tulajdonában lévő földek bérletének igazságos elosztása, a közmunkákban való részvétel törvényes és igazságos rendezése stb. A kulturális kérdések területén az iskolák államosításáért szálltak síkra, valamint az elemi népoktatás nagyobb támogatásáért.
