Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
E konkrét politikai programot mindenütt idealisztikus, anarchikus és chillantikus vonások szőtték át. Egyes vezetőket „Krisztus közvetlen kiválasztottjának" tartották. A vallásos néphitnek megfelelően „Krisztus jeladását" („messiás várás") várták; hogy az „urakat ők a Krisztus nevében régi gorombaságaikért megbüntessék". A királyhit is változó formában jelentkezett. „Általában a Ködmen törekvése a Kabát ellen, általános úrgyűlölct a jellemző." Mind többször hangzott fel a jelszó, hogy: „az urakat agyon kell verni, úgy itthon (ti. Drávaszögben), mint felfelé ..." A szocializmus legnagyobb híve ő felsége a Király, ki ezt a népnek több ízben tudtára adta, s a nép közt ezt igazolni többször megjelent boldogult Rudolf trónörökös, aki tényleg nem is halt meg, a halálhírt róla csak az urak terjesztik, mivel ő nép embere volt, s az urakat gyűlölte. Ö felsége a Király nevezett is ki szocialista minisztert (Pfeifer), akinek engedelmeskedni kell, az egyéb miniszteri rendeleteket elfogadni nem kell." A központokból hazatért agitátorok terjesztették ezeket a felfogásokat, s az egész Drávaszög izgalommal tárgyalja. „ ... Még a legértelmesebbek között is terjednek az alapjelszavak . . ." természetesen az utóbbi nézeteknek nem adnak helyt - írta a főszolgabíró az alispánnak. 198 A mozgalom programja teli volt idealisztikus és misztikus magyarázatokkal. A földosztás, a demokratikus jogok, az adózás reformja, valamint a helyi igazgatás demokratizálása azonban világosan kiemelkedett a különböző magyarázatokból. A programra pillantva az is világossá válik, hogy az MSZDP a pécsi szociáldemokrata szervezetén keresztül igyekezett kezében tartani a mozgalom irányítását. A radikális irányba fordulás ellen a párt pécsi lapja többször tiltakozott. 199 A Mezőfi és Pfeifer által 1898-ban kezdett ellenzéki szervezkedés is igyekezett befolyását kiterjeszteni. (Állandó hadsereg megszüntetése, általános választójog, sajtószabadság, vallás magánüggyé nyilvánítása, az adó eltörlése stb.) Mezőfi agitátora azonban abban a szakaszban kapcsolódott a mozgalomba, amikor az már „leszálló ágban" volt. A Várkonyi vezette ellenzék 1898 januári mozgalomban hallatta hangját és ott voltak a forradalmi megmozdulásokban, de a „földosztás", az „adók teljes eltörlése" stb. követelések megfogalmazásánál is. A drávaszögi agrárszocialista mozgalom jelentős eredményeket hozott a terület népének. A megyei, sőt a kormányhatóságok figyelmét felhívta a Karasica és a Duna árterületének sürgős rendezésére, amely „állandó gyúanyagot szolgáltatott a szociális mozgalmakhoz". Amíg egyfelől a járási hatóságok a mozgalom megfékezésére egyedül a csendőrséget és a katonaságot látták a megoldás kulcsának, másfelől a megyei közigazgatás vezetője, az alispán több felterjesztést intézett Darányi földművelésügyi miniszterhez, hogy a Karasica évenkénti pusztítást végző áradásától mentsék meg a falvakat. Február 3-i alispáni sürgető felterjesztésre végül Darányi kedvező választ adott. Tájékoztatta az alispánt, hogy az ártér teljes rendszerét feltárták és a tervezés mérnöki munkálatai elkészültek. Utasították a kultúrmérnöki hivatalt, hogy részletes terveket készítsen és a bekerülési összegeket számítsák ki. „A kormányzóhatóságok többnyire a Karasica környéki falvaknál az évenként megújuló árvizet tartották a népnyomor itt feltűnő növekedésének." Valójában a hihetetlen pusztítás egyik alapvető forrása volt az elszegényedésnek, a termés és állatállomány pusztulásának. 200 Ennek megoldása az 1900-as évekre valóban nagy javulást hozott. A gazdasági bajok megoldása mellett az egyházügyi kérdések rendezését várták. Erre azonban nem került sor. Az egyházmegyei vezetés mereven ragaszkodott a
