Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

Siklós, a megyében a másik helység, ahol a századfordulót követő években, a kisipar némely ágában és az építőiparban kialakult a munkásosztály és a létszáma a száz fölé emelkedett. A többi vidéki helységben csak ott jelentkezett a munkásság szervezkedése, követelése, ahol egy-egy jelentősebb kőbánya található, mint például nagyharsányberemendi, villányi kőbánya. e) Az üzemi munkásság általános helyzete; munkarendek A dualizmus kori munkásság helyzetére részletesen utalnak azok a gyári munkarendek, amelyekben a tőkés gyártulajdonos megkísérli a legaprólékosabban „szabályozni" a termelés menetét a gyáron belül. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a kizsákmányolás törvényesítésének egyik jelentkezési formája „a gyári rend", a munkarend. Ugyanakkor az osztályharc menetében utal a régióban arra is, hogy milyen eredményt sikerült már elérnie a munkásságnak. Megfogalmazódhatott-e bennük a már kivívott gazdasági, politikai eredmény? A munkarend készülhetett az egész munkásságra, amely egy-egy adott gyárban dolgozott, vagy külön egy csoportjára, mint pl. a gyári napszámosokra. A tőkés és a munkás között kötött szerződés ez, azonban minden esetben a munkásságra rákényszerített egyezség, mert munkaerejét eladni lép a gyárba, és ott a kidolgozott „munkarendet tudomásul kell vennie". Annyit tehet, hogy nem lép be az adott gyárba, de valamelyikben mégiscsak dolgoznia kell, tehát az ott érvényben lévő munkarendbe kell illeszkednie. A különböző iparágakban működő gyárak, üzemek egységesíteni törekedtek munkarendjeiket, amelyek a kizsákmányolás egyetemességére való törekvést tükrözik. Pécsett, mint gazdasági-ipari vonzáskörzetben a 19. sz. végén, a századfordulót követő időszakban valamennyi gyárban, az ipartörvény alapján, gyári munkarend szerint dolgoztak a munkások. Országosan is minden gyár elkészítette a maga munkarendjét, amelybe az általános előírások mellett a speciális tőkés törekvéseket szolgáló pontokat is belefoglalták. 1875-ben készült a Zsolnay gyár első munkarendje. A 16 § közül egyetlen szakasz sem tartalmazott olyan megállapítást, amely a munkásság érdekét erősítette volna. Leszögezték ellenben, hogy 10 órás a kötelező munkaidő, a késésért négy variációban állapították meg a büntetéseket. A gyár érdekében bármikor, bármilyen menynyiségben „sürgős munka", azaz túlmunka végzését írta elő. A gépek, kazánok, műhelyek havi nagy-karbantartásáért bért nem adott a tőkés, a túlmunkát, ha a gyár érdekei kívánnák ünnepnapokon is kötelezővé tette. Megtiltotta, hogy szervezethez tartozzon bárki, aki ezt megszegte, azonnal elbocsátották. A munkabér megállapítása csak az üzem tulajdonosát illette meg. Hat pontban részletezi az elbocsátás körülményeit. Minden tőkésellcnes ténykedésért: sztrájkért, bérmemorandumért, elöljáró bírálatáért, tettleges bántalmazásért, az előírt rendes és rendkívüli munkaidő nem teljesítéséért azonnali elbocsátás járt.

44 /889-ben készítette el a Hoffman-féle gyár munkarendjét, amely általában a faipari munkások helyzetét világítja meg. Ugyanis valamennyi faipari üzem lényegét tekintve ezt másolta le. Ennek az igen terjedelmes munkarendnek alapján rekonstruálható 1869-1889 között az üzemben dolgozó legkülönbözőbb faipari munkások helyzete. Az 1889. évi