Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

4. A délkelet-baranyai (Drávaszög) földmunkás és szegényparaszt mozgalom 1890-1899 között a) A gazdasági és szociális helyzet Délkelet-Baranyában A terület a Dráva és Duna által határolt régió, amelyet az irodalom „Baranyai Háromszögnek", legújabban a magyar és a jugoszláviai szakirodalom gyakran „Drávaszögnek" nevez. Közigazgatásilag a dualizmus kori dárdai járás, a siklósi járás délkeleti és a mohácsi járás déli része sorolható ide. A terület nemzetiségi struktúrájának fő jellemzője, hogy magyar, horvát (sokac), bosnyák, német lakosság élt itt nagy számban. Valamennyi nemzetiségi csoportot egyformán sújtott a nagyuradalmak kíméletlen munkamódszere, a földínség, a bérletekhez jutás reménytelensége, a községi és járási igazgatás népellenes mentalitása. Súlyosan hatott továbbá e terület sajátos természeti adottságaiból következő gyakori árvíz, állatjárvány, filoxéra, éhínség. Minden túlzás nélkül ezek lettek az egykor gazdag Drávaszög, különösen a Duna és főleg a Karasica árterében fekvő falvak fő jellemzői a 19. század kilencvenes éveiben. Súlyos évtized (1890-től) előzte meg a mozgalom kirobbanását. Egy idegennek, aki a hegyen keresztül először érkezett Darázs, vagy Hercegmárok községbe, azonnal szemébe tűnhetett a Karasica mentén fekvő sokac, magyar falvak határának szomorú képe: a hegyen kipusztult szőlők, amelyek a kilencvenes évek előtt jelentős gazdagságot adtak. Legelőik 1891-től télen-nyáron vízben álltak. Legelő-bérletre kényszerült Darázs, Izsép, Hercegmárok, Kisfalud, Bán, Dályok, sőt jóval keletebbre Lőcs, Benge, a Kis-Duna vizei miatt Laskó és Daróc keleti szélén fekvő legelők hasonlóképpen. Legelő bérlete nélkül egy malacot sem tarthattak, egy birkát vagy borját sem. A Karasica melletti falvak legelői véglegesen használhatatlanná váltak. A Karasica vizei a falvak alatt eliszaposodtak és a községi legelőt vizük még akkor is elborította, amidőn a Dunán alacsony vízállás miatt a hajók sem járhattak. 1897. és 1898-ban teljesen víz alatt voltak ezek a legelők. A Karasica szívócsatornája minden évben elöntötte a kaszálókat és a mellettük levő földeket. A Vucskán keresztül megtöltötte az Ó-Dunát, onnét a talajvíz felhatolt a Budzsáki 2000 holdas dűlőjében levő vetésekre. 1897-ben az árvíz következtében Darázs és Hercegmárok községben összesen nem termett 10 kocsi kukorica, mert a Budzsáki töltés elszakadt, és 3 méter magas víz maradt a földeken.

150 A legelő bérletéért óriási árat kellett fizetni, a falu közös szarvasmarha-állományának negyedrésze fedezte csak a bérlet összegét.

151 A háziállatok egy részét, amit az árvíz meghagyott, elvitte az 1896-97. évi sertésorbánc-járvány. 1896 őszén Darázs disznóállományának 95%-a, Hercegmárokon mind, Izsépen 70%-a, Kisfaludon mind elpusztult, Bán, lllocska, Karancs, Darócz, Laskó, Csúza népének alig-alig maradt disznaja. Különösen érzékenyen érintette ez a Karasica mellett levő sokac falvakat, mert a zadrugában élő sokacság nagy menynyiségű disznótartásra rendezkedett be, és ez a jól jövedelmező paraszti árutermelés, amely Pécs és Eszék piacát is meghódította, egyik évről a másikra összeomlott.

152