Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
módszertani kérdéseit tárgyalnák meg, de idetartozónak ítélte a kivándorlást is. Hajdú a baranyai, valamint az országosan jelentkező földmunkás-szegényparaszt mozgalom hanyatlásának tapasztalatai alapján exponálta a kérdést három éven keresztül. 141 Az MSZDP összehívta ugyan a pécsi szervezet által javasolt pártkonferenciát, de az, mint Hajdú Gyula kimutatta, a földreform program, a földmunkás és szegényparaszt mozgalom kérdéseinek elszabotálása volt. 142 1910. július 6-án szocialista agitáció hatására a szentlőrinci, pécsi és mohácsi járásban kisebb „zavarok"-ról adott hírt az újság, ezeket azonban még ugyanaznap megoldották. 143 1911. július 4-én aratósztrájk zajlott le a szentlőrinci uradalomban. Borsod megyei Duzsnokból érkezett 15 arató tagadta meg a munkát és megszöktek. A rendőrség a pécsi állomáson elfogta őket és táviratot küldött a szentlőrinci csendőrségnek, amely másnap visszatoloncolta a pusztára és munkára kényszerítették valamennyit. 144 Július 12-én Pusztamalom cselédsége és aratói léptek sztrájkba a Grosz-féle uradalomban. Fejes János szolgabíró egyeztetése nyomán a sztrájk megszűnt. A megdőlt gabona miatt 10-ről 12 koronára emelt bért megadta az uradalom. 1 '" 1912. július 8-án Radó nagybérlő Liptód mellett fekvő pusztáján a baracskai aratók beszüntették a munkát. A bérek 25%-os emelését követelték, tekintettel arra, hogy nem tudtak a szerződés megkötése előtt a rossz terepviszonyokról, meredek részekről, s így becsapva érezték magukat. A munkaadó 1-3-5 koronás emelést ígért, eredménytelenül. A mohácsi csendőrség valamennyiüket letartóztatta és a járási ügyész vádemelését követően a húsz aratómunkást 25-25 napi elzárásra ítélte. Az ötödik nap után a börtönben sem jött létre megegyezés, valamennyit szabadon bocsátották a megyei közigazgatási bizottság véleménye alapján, mert közben helyi munkásokkal a liptódi pusztán az aratást befejezték. Az alispánnak az volt a véleménye, hogy a baracskai aratóknak lehetővé kell tenni a gabonarészük megkeresését valahol másutt, Baranyán kívül. A Munkás álhumánus döntésnek nevezte, mivel már sehol sem kaphattak aratási feladatokat. 1/16 A baranyai aratómunkások mozgalmának utolsó epizódja e korszakban a következő: a főhercegi uradalomban 1913 júniusban az aratóknak napokig nem volt munkájuk. Az uradalom erre az időszakra nem akart fizetni. A munkások és az aratógazda között támadt összetűzés során Sulic Marint, a munkások vezetőjét, Gyursvány aratógazda megszúrta. A csendőrség az incidenst arra használta fel, hogy letörje a közben kirobbant sztrájkot és a 160 aratópárt fegyverrel a munka megkezdésére kényszerítse. 147 1914. augusztus 2-án Magyarbólyban az aratást végző 350 napszámost és aratót csendőri kísérettel, tiltakozásuk ellenére, Muraszombatra irányították az ottani nagy aratósztrájk letörésére. Az utolsó tiltakozást is elnyomta a csendőrség fegyveres ereje, 11 magyarbólyi cselédet tartóztattak le és 30 napi elzárásra ítélt a mohácsi járásbíróság, mert az elutazást megtagadták. Másnap reggel a csendőrszárny parancsnokság Zala megye főispánjának megnyugtatására jelentette, hogy „350 arató az ötórási vonattal elment". 1 '* 8 Összefoglalva az arató- és cselédsztrájkok történetének észak-közép-nyugat baranyai jelenségeit, megállapíthatjuk, hogy mind a sztrájkok követelései, mind a bérek vagy a természetbeniek, ugyanazok voltak, mint a Dunántúl, vagy az ország más vidékén tapasztalhatók. Az MSZDP viszonya a mozgalomtól semmi lényeges tényezővel nem tért el az országos mozgalomtól, bár a pécsi szervezet a földkérdésben előre akart lépni. 149 A megye vizsgált területeinek történetétől sok vonásában eltérő jelenségeket mutat Délkelet-Baranya - ma Jugoszláviához tartozó - részén végbement fejlődés. A vegyes nemzetiségi összetételű és két legmodernebb nagybirtokhoz tartozó régió vizsgálata több új vonást mutat.
