Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

számosokhoz, de hát támogatni kell a szegényeket a harcukban, mert azt is mondják, hogy a pécsi elvtársak miatt nem kaptak a Baranya szentlőrinci uradalomban a cselédek semmit, mert harcukat memorandummal elsimították ...". A szőlőmunkások nevében felszólaló Erb János szerint arra lenne szükség, hogy a szövetségben azzal is foglalkozzanak, ami a jobblétüket segítené elő ... a napszámosok és a cselédek a bérüket csak rövid ideig tudják tartani... a szegény napszámos nem tud egy kis földhöz jutni, a bérlethez annyi pénzt összekaparni, ezen kellene a szövetségnek gondolkodni, hogy egy kis földet szerezhessenek. A piac és az élelem drága, hagymára, kenyérre alig telik. Bármilyen 'kicsi földparcellákat ha szerezhetnének, a szövetségbe tömegestül jönnének ..." A paksi küldött hangsúlyozta a kerületi értekezletek jelentőségét, a ,, . . . szervezkedést nagyobb határon belül erősítsék, mert így jobban lehet a harcot a klérus és a nagybirtok ellen folytatni . . .". A megnyilatkozó éles kritikák a határtalan jogos földínségre mutatnak, továbbá arra, hogy a radikális fellépést mennyire igényelnék s végül azt a bizalmat, ami a szocialista eszmék iránt megnyilvánult. A három megye vezetősége sem tudott olyan határozati javaslatokat előterjeszteni természetesen, amelyek ezeket az igényeket és vágyakat kielégíthette volna, akár csak elvi megfogalmazásban, távlatként kijelölte volna. A határozati javaslat mindössze azt mondta ki, hogy: „ . . . Baranya-Somogy-Tolna vármegye helyi csoportjainak küldötteivel évenként a szövetség előtt álló feladatokat és közös actiókat megbeszélve küzdenek a földmunkások jobblétéért és művelődésének emeléséért." Ez nem elégítette ki sem a küldötteket, sem a tömegeket. A földműves és földmunkás mozgalom az új szövetségben, annak ellenére, hogy egységes elvi irányítással küzdött, mégis az egyre fogyó tagságú helyi csoportokkal eléggé elsekélyesedett 1909-től.

97 A párt vezetője Hajdú Gyula az MSZDP 1909. évi XVI. kongresszusán kijelentette: ,, . . . a földmunkásság mozgalma a szociáldemokrata párt részéről pang . . .". A választójogért indított harcban különösen a mezőgazdasági munkások szervezésének szükségességét hangsúlyozza. Ezeket csakis „agrárprogram kidolgozásával és annak helyes betartásával lehet megnyerni a politikai mozgalomnak ... a földmunkásság politikai szervezkedését elhanyagolták. Ezen a téren visszafejlődés tapasztalható .. Sem Hajdú felszólalása, ami mögött a pécsi pártszervezet álláspontja volt, sem a kerületi értekezleten a szövetség, és a pártvezetés ellen megnyilatkozott kritika, nem hozott a megyei földműves- és földmunkásmozgalomban új fellendülést. A pécsi pártszervezet figyelmét a választói jogért folyó küzdelem kötötte le, bár a vezetőség az országos pártfórumokon úgy nyilatkozott 1909-ben, hogy túlzásnak tartják ezt az egyoldalú agitációt országosan és Délkelet-Dunántúlon is: ,, . . . a munkásság megcsömörlött, szeretne saját helyzetéről és a szervezkedés gondjairól hallani és tevékenykedni . . .". A gyakorlatban azonban úgy tűnt, mintha a vezetőség nem képviselné a régióban azt a felfogást, amit kritikai véleményként a XVI. pártkongresszus hangoztatott. 1909. december 26-án ugyan megszervezte ismét a kerületi konferenciát „agitáció, sajtó és a politikai helyzet, valamint a szövetkezeti kérdés" címmel, azonban egyetlen szó nem esett sem a mezőgazdasági munkásság helyzetéről, sem a földmunkásság szervezkedéséről, a községi ügyekről. A konferenciáról készült hatósági jelentés és pártdokumentum egyaránt hangsúlyozta az érdektelenséget, továbbá a németbólyi, mohácsi, újbezdáni, siklósi, töttösi szervezetek munm