Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

reggel hattól este hatig határoztak meg. Valamennyi egyleti tag az aratási szerződést a helyi csoportban meghatározott módon kötötte meg. Memorandumot készítettek, amelyet a drávaszentmártoni uradalmi intézőségbe nyújtottak be, követelve azt, hogy csak szervezett munkást alkalmaznak. Amikor ezt elutasították, az egylet vezetősége kimondta a sztrájkot, s megakadályozták a sztrájktörők munkába állását. Módosították a január-márciusi napszámbérköveteléseket és április-júliusra 1,20-ról 1,60 K-ra emelt napszámot követeltek. Az aratási részt a kerületi konferenciák intenciói alapján tízben állapították meg és csak ennek a követelésnek a jóváhagyása esetén vállaltak munkát. Az alispán 1907. február 11-én a helyi csoportot betiltotta, majd a mohácsi járásbíróság előtt eljárást indítottak a vezetőség ellen, mert ,,. . . az anyaegyesület alapszabályaitól eltérő működést tanúsítottak". 1907. március 9-én az egylet fellebbezett, hivatkozva arra, hogy joga*van a művelődés, felvilágosító munka és a tagok gazdasági jogainak érdekében működni.

88 Az MFOSZ siklósi helyi csoport 1907. február 3-án alakult meg. A gyűlésen Jóna Gábor a pécsi csoport korelnöke, mint az MFOSZ központi megbízottja vett részt. A gyűlést követően 120 földmunkás iratkozott a szakszervezeti helyi csoportba. A főszolgabíró aggódó hangú jelentésében arra kérte az alispánt, hogy ne engedélyezze a helyi csoport működését, mert a tagok a szociáldemokrata pécsi szervezet agitációjára léptek be és nem tisztességes földművesek, hanem másfoglalkozásúak és cigányok. Az e korban szokatlan keményhangú, öntudatos fellebbezés ritkaságnak számító dokumentum, idézése tanulságos: „ .. . törvénybe ütköző a Tekintetes alispán úr véghatározata, amikor azt írja, hogy a belépeti tagok legnagyobb részének nincs tudomása a szövetség céljairól. A szövetség célja az alakuló gyűlésen ismertettetett és ennek alapján léptek be a tagok. Azután a véghatározat azt a nevetséges indokot is felhozza, hogy a megalakulás azért nem időszerű, mert a földmunkások teljes megélhetése biztosítva van. Ez egyenesen beleütközik a 122 000/1906. BM rendeletbe. A megélhetés biztosítását nem az Alispán úr dönti el. Törvénybe ütközik továbbá, amikor kifogásolja, hogy cigányok is beléptek a csoportba. Ezek a cigányok épp olyan emberek, mint mi, épp úgy adót fizető polgárok mint mások. Mióta nincs Magyarországon jogegyenlőség? A cigányok csak kivetett páriák az alispán úr indoklása szerint? Mindezek alapján kérem az alispáni véghatározatot visszavonni és tudomásul venni a siklósi helyi csoport megalakulását. Tisztelettel Hoffman Kristóf id. elnök." A cigánykérdésben a határozott kiállás mögött két tényező volt. Valóban 23 cigány tagja volt a siklósi helyi csoportnak. Továbbá az a sajátos helyzet, hogy Siklóson külön cigány városrész lévén, ahol a 18. századtól kezdődően éltek, kistulajdonosi réteget alkotva gazdálkodtak, később ugyanúgy tönkrement nagyrészük és földmunkássá vált. Műveltségükkel, gazdasági kultúrájukkal messze kiemelkedtek a korabeli tipikus magyarországi cigány társadalomból.

89 Az egylet működéséért beterjesztett tiltakozást újra elutasította a megyei alispán, s pécsi egyletnél látható módon a döntést elodázták. A mohácsi földmunkások helyi csoportja szintén 1906 februárjában alakult meg, a pécsi szervezők vezették le a formaságokat pontosan betartó népgyűlést. Egy esztendő múlva a városi rendőrkapitány javaslatára az egylet működését felfüggesztették, mert az építő, ács, bőr, szabó, molnár helyi csoportokkal közösen egy egyleti helyiségben működtek. Mohács és Vidéke 1907. február 24-i „Földmunkások mozgalma" című cikkében további indokokat említ a feloszlatás alátámasztására. Tudósítása szerint a helyi csoport nagy része kőtörőkből állott, akik nem tartoznak