Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

hívás Baranyamegye összes földmíves, ipari, gyári és szellemi munkásaihoz!" fő címet viselte. A párt programjának népszerű kifejtését tartalmazó négyoldalas nyomtatvány harcra hívott az üldöztetések ellen. „A társadalom lezüllött. Protekció, vesztegetés, a már kivívott jogok eltörlése puszta hatalommal, lehetetlenné teszi az életet a paraszt, munkás, cseléd, földmunkás sorban élők számára. Az állami, megyei, községi, út, regálé megváltási, párbér, különböző fogyasztási és pótadók koldusbotra juttatják a szegény parasztot, munkást. Erőszakkal meggátolják a gyülekezési jog gyakorlását, betiltják a szocialista újságokat, a postákon elkobozzák leveleiket és újságaikat. Miniszteri rendeletre zaklatják és felfüggesztik a földmívelő egyleteket, pártszervezeteket. Betörnek munkáslakásokba, elkobozzák leveleiket, összeszednek minden lapot, iratot, könyvet . . . miniszteri rendeletre hivatkozva éjjel hurcolják el elvtársainkat és rakják tolonckocsikba . .. miniszteri rendeletre lettek becsületes munkásemberek rendőrségileg lefényképezve erőszakkal, mint közönséges gonosztevők és mindezen jogtipró rendeleteket Magyarország belügyminisztere bocsájtotta ki : Perczel Dezső főpoliczáj ! Bárdolatlan, mint egy sarki rendőr, kinek a társadalmi érintkezésről sejtelme sincs, gondolkodása alantas, felfogása hazafiatlan. Czéljaiban erőszakos és vakmerő, gőgjében határt nem ismer és oktalan megvetéssel beszél magasztos dolgokról. Soha ilyen ember még miniszteri székben nem ült. Még a mai rendszer mellett is csodálatos, hogy a nemzet felzúduló közvéleménye el nem kergeti helyéről! Csak egy qualifikatiója van a miniszterségre, hogy méltó kompánistája - Bánffy Dezsőnek. Szégyenfoltja lesz ez a két Dezső Magyarország történetének . . . ök ketten adják meg a jelenlegi kormány jellegét. . . Te szegény kiszipolyozott földmíves munkás, ki olyan vagy mint az anyaföld, piszkos és sáros, de kezed munkája nyomán áldás fakad és sokkal tisztább szívet hordasz piszkos rongyaid alatt, mint azok a nagyurak, akik arannyal ékesítve, szép ruhákban járnak és ezreket, sőt százezreket sikkasztanak úri passziójuk kielégítésére. Te szegény proletárnő, aki júliusi nap hevében batyudat a hátadra és gyermekedet pedig melledre kötöd, is így mégy ki a mezőre művelni a földet, amelynek fekete göröngyét a nyomortól kifacsart könnyűid véres verejtékcseppjeivel egyesülve termékenyítik meg . . . ... A munkásságnak önmagát kell felszabadítania. .. Kiáltó szavunk mindannyiótoknak szól! Ki a homályból! Lépjetek elő bűzhödt odúitokból, jertek ti lerongyolódott alakok, szemeitekben az éhség réme barnul és ti valamennyien bármilyen politikai nézeten vagytok is, tegyétek le a munkaszerszámot és jelenjetek meg az általunk rendezendő májusi ünnepen . ..". A kiáltvány utolsó oldalán a párt fő törekvéseit sorolta fel, követelve az általános titkos választójog törvénybeiktatását, nyolc órai munkaidő bevezetését, becsületes munkavédtörvényeket, munkahelyeken a védőberendezések felszerelését, gyermekmunka eltörlését és a női munka szabályozását, iskolakötelezettség betartását. A párt felhívása nem maradt hatástalanul. Igaz, vele párhuzamosan folyt az agitáció a falvakban. Mind több jelentés aJcadt, amelyben arra utaltak, hogy az agitátorok a földadó leszállítását, napibérek felemelését, a papi- és egyházi adók teljes eltörlését, a föld felosztását hangoztatták. A sajtó nagy részletességgel tárgyalta a májusi eseményeket. A pécsi szervezet felhívással fordult az egész vármegye munkás, szegényparaszt, földmunkás lakosságához, hogy az üszögi erdőben gyülekezzenek. A rendőrség kiutasította a munkásegyletből és a pécsi munkásotthonból a vidéki szocialistákat. 20 csendőr akadályozta meg, hogy vidéki földmunkások az üszögi erdőbe vonuljanak. Ennek ellenére 4000 résztvevője volt a párt által rendezett ünnepélynek az üszögi kiserdőben, ahol beszédek hangzottak el, majd a munkásság békésen elvonult. A polgári közvélemény fellélegzett, a Pécsi Napló május 3-i számában a következőket írta: „ . . . A kilátásba helyezett földosztás, zendülés elmaradt... úgy látszik a félrevezetett nép belátta, hogy nagy ostobaság, amit a fejébe vertek a szocialista apostolok, s inkább megmaradt a becsületes munkás egyenes útján, semhogy erről letérve nekimenjenek a szuronyoknak,