Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

esetben összeütközésre vezetett a szervezett munkássággal, amely a kollektív szerződésekben már bérminimumot vívott ki magának. Vaszary Gyula rendőrfőkapitány 1899-ben megbízást adott Schultz rendőrségi fogalmazónak, hogy mérje fel a munkára váróknál az elmúlt esztendőkben a különböző birtokokon nyert jövedelmeiket. 63 Pécsett megkérdezett személy bemondásából készített összefoglaló jelentést, amelyet a főispánnak azzal küldött meg, hogy ,,a fő konfliktus forrása a napszámosok, parasztok, földmunkások általi alacsony keresményekkel való felajánlkozás, amelyet a munkaadó urak azután általánosan bevezetni óhajtanának, amely természetes dolog, de roppant feszültségek okozója is. . . az ipartestület véleménye szerint ugyan a szabad bérajánlást nem lehet megakadályozni, de a tájékozódást ki kell terjeszteni, s tájékoztatva a munkaadó uraikat fel kell hívni figyelmüket a minimumokra, amelyek városszerte dívnak . . .".

6 A rendőrhatóságot és az ipartestületet nem a munkásvédelem vezette, hanem éppen a városban zajló mozgalmak tanulságai, amelyek arra késztették, hogy befolyásolják a munkaerőpiacot, de a bérviszonyokat is. A rendőrség mint elsőfokú iparhatóság, érdekelve volt az általános bérmozgalmak megakadályozásában. Vizsgálatuk alkalmas arra, hogy a megyei mezőgazdasági bérviszonyokba bepillantsunk. 1898-ban egy katasztrális hold utáni járandóság a következőképpen alakult: Uradalomban Községben Pécsett Burgonyáért 6,40 K 7,50 K 3-4 K Kukoricáért 7,30 K 7,50 K 3,50 K Takarmányrépa kapálásért 8,20 K 9,10 K 4-5 K Földmunkáért 1,50 K 2,10 K 60 f Mint látható tehát, e tömeg kereseti viszonyai az uradalmakban vagy otthon, mezőgazdasági környezetben, valamint munkanélküliként Pécsett, a munkaerőpiacon megdöbbentő különbségeket mutat. Mezőgazdasági munkára alkalmazásuk esetében általában 100%-kal olcsóbban kénytelenek munkaerejüket eladni. Az elsőfokú iparhatóság bérkimutatásainak megközelítő pontosságú megállapításait nincs miért megkérdőjeleznünk. A pécsi munkások béreit bérügyi iratok alapján egzakt módon állapítottuk meg. A bevallást a rendőrség ténylegesen magának a munkavállalónak a „bérkönyvei" alapján is ellenőrizte.

7 Az iparhatóság és a városi tanács hosszú levelezése 1903-ban azzal ért véget, hogy a polgármester nem kívánt beavatkozni a tőkés vállalkozók által a vidéki munkakeresők részére meghatározott munkabérek ügyébe. A szegényparaszt és munkanélküli földmunkásság bére maradt az éhséghatár szintjén a pécsi munkaerőpiacon. Ugyanakkor meg kell azt is állapítani, hogy az uradalmakban, vagy a falu környezetében alkalmazottak munkabérei, az országos alacsony átlagnak, esetenként az alatt voltak Baranyában. 1900-tól azonban némi emelkedéssel elérték az országos átlagot. A főispán az alacsony mezőgazdasági munkabérek, a növekvő mezőgazdasági tartaléksereg városba özönlése, a kisparaszti birtokok pusztulása miatt 1892, 1896, 1899 tavaszán, szinte szó szerint megegyező fogalmazásban kereste meg a főszolga-