Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
bírókat, hangsúlyozva, hogy „mezőgazdasági népesség istápolására minden eszközzel megsegítést ajánl, mivelhogy a vidéken és városainkban növekedő erőszakos mozgalmakhoz ezen uralkodó viszonyok állandó gyúanyagot képeznek . . .". 8 A főispán javaslata szerint a községi ingatlanokat a legszegényebbek részére kellene községenként bérbe adni, a nincstelenek közül az értelmesebbjét be kellene választani a képviselő testületekbe, hogy képviselni tudják osztályosaik érdekeit. A közigazgatás tisztviselőinek ajánlotta, hogy tél idején a nagyuradalmakban a munkások és cselédek viszonyait vizsgálják meg, s a szegénységgel való bánásmódban nagy fokú türelmet, tisztességes hangnemet használjanak. A sásdi járás községeiben azonban nem volt keresztülvihető a főispáni javaslat nagy része, mert a községek 1-2 holddal rendelkeztek csak, és azokat árverésen adták bérbe. A mindennapi munkából élő cselédek, napszámossorba lecsúszott volt kisbirtokosok, földmunkások nem kívánnak a képviselő testületekben munkálkodni, mivel azért jövedelem nem jár, s a kiesett idő nyomorúságos keresetüket még jobban csökkenti. 9 A pécsváradi járásban a falusi kisiparosság, kisparaszti réteg részint az adórendszer, részint a munkaalkalmak hiányában nyomorúságos helyzetben van. A szentlőrinci járás községeiben élő szegényparaszt és földmunkásság hasonlóan nem volt részesíthető kisebb földbérletben. Ugyanis azok vagy már hosszabb időre (2-5 év) bérlők kezében voltak, vagy egyébként is csak két-három holddal rendelkeztek a községek. Ez a mennyiség alig változtatott volna a földnélkülivé vált szegénység helyzetén. 10 1898. januárban a főispán körrendelettel értesítette a főszolgabírókat, hogy a képviselő-testületekben történő beválasztásnál, továbbá a községi földterületek bérletbe adásánál nem fordulhat elő ,,. . . szocialisztikus eszmékkel vagy agitációval gyanúsított vagy vádoltak támogatása . . ." 11 . A megye politikai vezetése azonban ennek ellenére kíváncsi volt, mennyi lehet azoknak a napszámosoknak, mezőgazdasági munkásoknak a száma, akik a „törvényhatóság területén rendszeresen napszámba járnak, mert nincs földbirtokuk, rendszerint házuk se, a falukban mint bérlők laknak különböző gazdáknál, s csak mukáslakás-akciók során juthatnának önálló lakáshoz". A Pécsi járásban 8, a Siklósi járásban 60, a Baranyavári járásban 715, a Mohácsi járásban 268, a Pécsváradi járás falvaiban 105, a Hegyháti járásban 22, a Szentlőrinci járásban 562 családfőt írtak össze 1898. februárban. 12 Alig egy évtizeddel később más indítékból készült összeírás ugyanerről a rétegtől ismét eléggé pontos számszerű képet nyújtott. Az alispán azok részére, akik hivatalosan „mezőgazdasági munkásnak és napszámosnak nem cselédként alkalmazott minőségben, munkabérért vállalkoznak munkára" munkakönyvet rendelt a nyomdában, ezért vette számba őket. A Pécsi járásban 160, a Siklósi járásban 300, a Baranyavári járásban 1460, a Mohácsi járásbn 379, a Pécsváradi járásban 360, a Hegyháti járásban 480, a Szentlőrinci járásban 540 családfőt írtak össze. Egy évtized alatt látható, milyen rohamosan nőtt a pauperizáció. 1898-ban 1740, 1908-ban 3679 családfő részére rendelt a megyei törvényhatóság munkakönyvet. Kereken 47%-os növekedésről van szó. Közel 22 ezer lélek szociológiai státusát határozzák meg ezek a számok, ha egy családfő után még öt személyt számítunk családonként.
