Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
A nagyuradalmak területén élő cselédség, az uradalom közé ékelődött kisparaszti birtokokon élő parasztság korábban állattartással is foglalkozott. 2 A nyolcvanas évek legvégétől kezdődően az előbb felsorolt uradalmakban a fejlett állattenyésztés növekedése következtében az alsóbb rétegek állattartásának hasznosítási lehetősége rohamosan csökkent. A régió piacára, a négy-öt nagyobb tejcsarnok már nem gyűjtötte össze az egy-két tehénnel rendelkezők tejét. Az uradalom háttérbe szorította, majd teljesen lehetetlenné tette e rétegeknek a tejeladását a helyi piacon. Ettől a jövedelemtől mind az uradalom területén élők, mind a kisbirtokosok 1900 után teljesen elestek, a korábban említett uradalmak viszont még exportra is termelhettek. A Pécs környéki kisparaszti rétegek, a villányi, a baranyabáni, dályoki, vörösmarti borvidékek, hasonlóképpen Pécsvárad és környéke kis szőlőbirtokosainak gazdaságát a filoxéra egy csapásra elpusztította. Ezek, a borból származó jövedelmüktől elesve, növelték az eladósodott gazdaságok számát. A szolgabírói jelentéseket az alispán összesítette, s e szerint a következő végrehajtásokat eszközölték 1892-1898 között: a Pécsi járásban 641, a Baranyavári járásban 769, a Pécsváradi járásban 870, a Mohácsi járásban 239, a Szentlőrinci járásban 165, a Siklósi járásban 622, a Hegyháti járásban 397 esetben jártak el a végrehajtók. A jelentések minden esetben utaltak az általános szegényedés mellett arra, hogy a filoxéra pusztítása következtében tönkrement szőlők jövedelemkiesése súlyos csapást jelentett e parasztgazdaságokra. A szőlészetből, borászatból keletkező évi jövedelmek egy-egy háztartásnál, különösen a Baranyavári, Siklósi, Pécsi járásban korábban szinte szabályozó szerepet játszottak. Az adójövedelem teljes fedezésére voltak elégségesek, s a tájpiacokon pénzelni tudtak. 3 A nagybirtokokon folyó extenzív termelés nem tudta a lesüllyedő kisparaszti gazdálkodásban feleslegessé váló munkaerőt, a növekvő földnélkülivé vált tömegeket állandóan foglalkoztatni. 1885-1905 között ehhez járult még az is, hogy noha szegény a gépesítés, de a Frigyes főhercegi uradalom, Biedermann-uradalom, Montenuovo- és a pécsi püspöki uradalom aratás és takarmánykészítés céljára szükséges gépeket kezdett mindjobban alkalmazni, ami nagymennyiségű „tartaléksereget" képezett. A pécsi rendőrfőkapitányi jelentés mind többször észlelte és jelezte, hogy e tömegek városba özönlése szociológiai feszültséget okoz. 1897-ben és 1900-ban részletesen foglalkozott a Pécsett mintegy 800 főt érintő problémával. „A Majláth téren (mai Kossuth tér) olyan tömeg táborozik rendszeresen, amely rendzavarást okoz, a közlekedést akadályozza. Nagyurasságok birtokairól éppúgy, mint a hegyháti szegények soraiból növekedik az állandóan beözönlő munkanélküli csoport. . . Biedermann uraságban feleslegessé váló 61 kubikus, Montenuovo herceg birodalmában feleslegessé vált 190 földmunkás, 48 paraszt ember, Grosz Antal bérletéről 190 személy, a Benyovszky gróf úr birtokáról 90 igazoltatott. Elhelyeztetett 132. Szigorúan figyelmeztetett valamennyi a téren történő elhelyezkedés miatt és a vásártérre utasíttattak . . ,". 4 1900 őszén ugyanez történt: nyolcszázra becsülte a kapitányi hivatal az állandóan munkára várakozó tömeget, akik közül 76 földmunkást és parasztot kiutasítottak, mert erőszakoskodtak a hatósággal. 5 A háborút megelőző évekig állandó visszatérő jelenségként okoz gondot a rendőrhatóságnak a kisparaszti birtokok pusztulása miatt a városba kerülő szakképzetlen munkaerő, mert minden munkát elvállaltak és roppant olcsón, ez viszont sok