Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

nyomdászmunkások ellenőrző bizottságának", amely bejelentette, hogy valamennyi nyomdaipari üzemet rendszeresen figyelemmel kíséri a jövőben, s a kollektív szerződést megszegők ellen a „pécsi össznyomdászság erejét fogja alkalmazni".

330 A pécsi szabóipari munkások sztrájkja 1909-ben jellemző tanulságokkal zárult. Tizennyolc szabóipari műhely 120 szabóipari segéde és betanított munkása lépett sztrájkba március 12-én és tizenhét napos küzdelem után megegyezéssel ért véget mozgalmuk. A rendőrkapitányság jelentése szerint az egységes sztrájk és a szívós kitartás ellenére „sem egyesület, sem más szervezet e mozgalomban nem vett részt". Az iratok tüzetes vizsgálata mutatta, hogy a memorandumok, beadványok a Zrínyi utcai pártházban íródtak, amelyeket Szabó József és Hajdú Gyula készítettek. A mozgalom mögött természetesen a szabóipari munkások szakegylete állt és irányított.

331 A kapitányi statisztikai jelentés a mozgalom megindulásának időpontjául március 12-ét, a sztrájk és azt azonnal követő kizárást, jelölte meg. Valójában a mozgalom a szakegylet és a szociáldemokrata pártszervezet által készített és az iparhatósághoz 1909. február 28-án eljuttatott memorandummal indult. Lovcseher Henrik, a szakegylet elnöke kérte a rendőrfőkapitányt, hogy mivel az 1906-ban kötött kollektív szerződés március 11-én lejár, ezért az általuk elkészített: „A pécsi férfiszabóság árszabály és munkarend tervezet" című dokumentumot egy békéltető tárgyalás keretében a munkaadókkal fogadtassa el.

332 E beadványt a mesterek tárgyalási hajlandóság mutatása nélkül elvetették, március 2-án ellenbeadványt szerkesztettek, amely a tizennyolc szabóipari műhely megegyezését tartalmazta a 120 munkás ellen. A munkaadók e „védelmi szerződés" bevezetőjében azt írták, hogy: „. . . czélunk ezen egyesülésünk által közös jogainkat és érdekeinket megvédeni anélkül, hogy munkásaink irányában jogtalanságot, avagy méltánytalanságot követnénk el. . ." Természetesen az egyezség nem volt más, mint munkásaik elleni összefogás, jogos bérkövetelésük egységes elvetése, szocialista szervezkedésük korlátozása. Erre vonatkozóan az ellenirat leglényegesebb pontjaira szükséges utalni. ,,. . . Az aláíró munkaadók a munkaközvetítésben nem engednek senkit beleszólni, de ha olyan munkásokat alkalmaznak a jövőben, akik nem akarnak a szakszervezetbe belépni, vagy más szervezetnek tagjai lenni (pl. keresztényszocialisták), a szervezett munkások kötelesek velük együtt dolgozni, ha ezt a pontot bármelyik műhelynél megszegik, a munkaadók mind a tizennyolc műhelyből kizárják a szervezett munkásokat." Világos, hogy ez a munkaadók kollektív támadása a szakszervezet ellen, de legalábbis nyílt fenyegetés a jövőt illetően. Ha munkás sztrájkra szervez, munkaadója vagy általában a szabóipari munkaadók ellen izgat, . . . társait a munka abbahagyására kényszeríti . . ., valamennyi pécsi műhelyből kizárják. Május elsejét megünneplő munkás az adott napra bért nem kap. Az úgynevezett hetibéres, vagy „napszabó", aki egy-egy konkrét napra vállal részmunkát és azt nem készíti el, vagy a megegyezett napon nem jelenik meg, bért nem kap. A felmondási időt nyolc napban állapították meg, amely a munkásra és munkaadóra egyaránt kötelező, de ha esetleg valaki ezt nem tartja be a munkások közül, vagy anélkül lép ki, valamennyi műhelyből kizárják. Ha egy munkás, vagy munkáscsoport egy munkaadóval szemben jogtalan igényekkel lép fel, vagy egy műhely tulajdonosát bojkottálják, a munkaadók ún. hetes bizottsága - amelyet évenként választanak - valamennyi műhelyből ezeket a munkásokat kizárhatja, hasonlóan a sztrájkot és a bérmozgalmat kezdeményezőkhöz. A legdrasztikusabb eljárás a részleges sztrájk esetén alkalmazott módszer volt. E szerint ha egy műhelyben részleges sztrájkot kezdeményeznek, valamennyi műhelytulajdonos, függetlenül a nála folyó munkahelyzetről, köteles azonnal kizárni munkásait mindaddig, amíg a ,, . . . megtámadott műhelytulajdonosnál a munkát fel nem veszik . . .'

,333 Ha egy munkás a sztrájk vagy kizárás megindulásakor előleget vett fel, vagy befejezetlen munkadarabja volt, azt köteles a munkafelvételkor azonnal befejezni. Ha ezt vonakodna megtenni, azonnal valamennyi pécsi műhelyben fekete listára teszik, azaz nem alkalmazható mindaddig, míg munkáját be nem fejezi. Március 4-én megtartott békéltető tárgyaláson valamennyi műhelytulajdonos kivonult, amikor napirendre került a munkaadók és a munkások javaslatának közös megtárgyalása. Csak a fent vázolt „munkarendjük" tervezetét voltak hajlandók ekkor tárgyalni. Március 5-én viszont a munkások a „ . . . a legridegebben visszautasították a munkaadók által beterjesztett indítványt és csak a munkások által összeállított árszabályt hajlandók tárgyalni, amelynek előadására és a munkásság érdekeinek védelmére teljhatalommal bíró »15-ös bizottsagot« választottak." A 6-án létrejött tárgyaláson a munkaadók semmilyen konstruktív javaslatot nem fogadtak