Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
el, csak saját dokumentumuk vita nélküli, ultimátumszerű követeléseit voltak hajlandók bemutatni. A szakegylet javasolta, hogy a két bizottság tárgyalja mindkét tervezetet. Az elsőfokú iparhatóságon Soós Nándor rendőrkapitány, mint elnök, a munkások e követelését célszerűnek tartotta és maga is javasolta kibontakozásul a további tárgyalásokra. A munkaadók azonnal elutasították. Az első békéltető tárgyalás ezzel sikertelenül zárult. A sztrájk, illetve a kizárás idején március 19-én tartott békéltető tárgyaláson a munkaadók és munkások követeléseinek részletes tárgyalására tett javaslatot Oberhammer Antat rendőrkapitány. Azonban végül is két kérdés került csak megvitatásra. Az I— II—III. osztályba sorolható munkafajtákért fizethető bér, valamint az, hogy szervezetlen munkást is alkalmazhassanak. A munkásság képviselői mindkét kérdés tárgyalását elutasították, helyette javasolták a régi munkarend és kollektív szerződés változatlan fennmaradásának megerősítését, valamint 15%-os béremelést. Javaslataikat nem tárgyalták, eredménytelenül feloszlott e békéltető tárgyalás is. A sztrájk, a kizárás, valamint a tárgyalások további részleteire vonatkozó iratok elpusztultak. A statisztikai jelentés azonban, amelyik a végkifejletet mutatja, megmaradt. Ebből is világosan látható, hogy a sztrájk és a szabómunkások szakegyletének küzdelme részleges eredményeket ért el, ami mégis jelentős gazdasági győzelemként könyvelhető el a szakszervezet munkájában. A pártszervezet évi jelentésében a párttitkár „nagy küzdelemnek" értékelte. Az ún. „nagy ruhadarabok" készítésénél 5%-os, a többinél a 7%-os béremelést. A régi kollektív szerződésben csak a szervezett munkás alkalmazását rögzítették. Most itt elvesztették e fontos eredményt, mert az új szerződésbe belekényszcrítették a következő szöveget: „...a szervezett munkás hiányában szervezetlen is alkalmazható..." Elérték viszont a munkások azt, ,,ha a többség kívánja, műhelyeket kell felállítani a munkaadónak . . ." A legnagyobb eredménynek mégis azt értékelhetjük, hogy a munkaadók kollektív összefogása, hatóságilag törvényesített formában sem vezetett sikerre, mert szerződésüket, sem az elsőfokú iparhatóság nem hagyta jóvá, sem a munkásság hivatalos képviselete, nem írta alá. Végül alapos módosításokkal szelídített változatban valósult meg. A pécsi szakszervezetek kimutatása (1910)
