Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
vaslatok, mind pedig a választójogi kérdésekben. Khuen-Héderváry kormányzatától maga az udvar vonta meg a bizalmat a „rezolució" kilátásba helyezése miatt. Lukács Lászlót azzal a céllal nevezte ki 1912 februárjában, hogy teremtsen erős kézzel rendet az obstrukcló miatt munkaképtelenné vált magyar parlamentben. A pécsi szervezet lapja élesen bírálta a kormányt, de az ellenzéket is, amely megingott az általános választójogért folytatott harcban, féltve mandátumait. A „Kossuth-párt pedig nyíltan kurucból labanc lett". Ugyanakkor elismeréssel méltatta Justb Gyula és Károlyi Mihály maroknyi csoportját, amely kitartott a választójogi követelés mellett. 226 1912 januárjában összeült a helyi pártvezetőség, kibővítve a már több éve mellőzött 41 főbizalmival. Az ülés a politikai felvilágosító munkát értékelte és a következő év feladatainak programját igyekezett kidolgozni. A kritikai vélemények közül figyelemreméltó volt annak a megállapítása, hogy a választójogi harcban a függetlenségi pártokkal történő együttes fellépésnél, a munkásosztály sajátos céljait fokozottabban kell hangoztatni. Helytelenítették többen, hogy a nagy népgyűléseken alig jut szóhoz a párt szónoka, de a gyűlést mégis közös rendezvényként hirdetik meg, ahol a munkásság teszi ki a hallgatóság 80 százalékát és kénytelen végighallgatni a nacionalista frázisokkal teletűzdelt beszédeket. Hajdú szerint „az együttműködés nélkül nem érhető el a választójogi harcban győzelem, de elismerte azt, hogy a »szövetsegesek« ravaszsággal háttérbe szorították minden esetben a párt szónokait . . ," 227 A vezetőség határozatot hozott, hogy fokozni keli a ,, .. . pártagitációt a választói gyűléseken s a jelenlevő szervezett munkásság követelje a párt szónokait is . . .". Február 16-án megtartott közös népgyűlésen 2000 munkás jelent meg s mintegy 600 polgár. A véderő életbeléptetésével a munkásságra zúduló terhekről Hajdú Gyula szónokolt, a fő előadó a függetlenség 1 párti Schwarcz Gábor ügyvéd volt. A gyűlést követően a szociáldemokrata munkásság zárt sorokban vonult végig a városon tüntetve a véderő javaslat várható terhei ellen, követelve az általános választójogot, abczugolva a háborút előkészítő politikát. A polgárság ellenben elszéledt, - ebédidő lévén . . . 228 A parlamentben folyó viták során február 19-én Justh Gyula bejelentette, hogy pártja a véderőjavaslatot, csak az általános választójog megalkotása után hajlandó tárgyalni. Három nap múlva az MSZDP országos vezetősége határozatot hozott arról, hogy március 4-én félnapos sztrájkkal és tömegtüntetés szervezésével a parlament előtt kíván bizonyságot adni az általános választójogért folytatott harcának. A vidéki pártvezetőségek erre megkezdték az előkészületeket. Azonban a rendőrkapitányság belügyminiszteri utasításra valamennyi helyen betiltotta a gyűléseket, majd a következő napon engedélyezte, miután nagy fegyveres készültséget vontak össze. 229 Oberhammer rendőrkapitány szerint háromezer munkás és a pécsi bányamunkásság tüntető felvonulása várható, akik ,, . . . az országos párttal együtt az országgyűlésen obstruáló Justh-párt parlamenti működését egy hatalmas demonstrációval akarják alátámasztani ..." A pécsi munkásság cselekvőkészségét jelzi, hogy az ország valamennyi nagyvárosát megelőzve, harcos tüntetést remélve tízezren gyűltek össze a Búza téren, ahonnan a Kossuth Lajos utcán, Király utcán és a Széchenyi