Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

„Intézzen a gyűlés feliratot a képviselőházhoz az általános választójog azonnali törvénybeiktatásáról". E gyűlések soviniszta hangnemben tárgyalták a politika kérdéseit. Bánffy az általános választójog feltétlen szükségességét hangsúlyozta, összekötve a „magyarság szupremációjának megőrzésével". Fényes kijelentette: a „magyar nép erős, tehetséges fajta, amely mindenki más segítsége nélkül is kivívja majd a választójogot". A párt vezetőinek nem volt módja, hogy a gyűlésen kifejtse sovinisztaellenes álláspontját, amiért a helyi ellenzéktől a bírálat nem is maradt el. A Munkás viszont keményen bírálta a gyűlés nacionalista megnyilatkozásait, jelezve, hogy a pártvezetőség maga is ráébredt a taktikai hibákra, amelyeket a közösen rendezett gyűléseken elkövettek.

224 Sárkány Ármin rendőrkapitány, a gyűlésről készített jelentésében arra utalt, hogy Hajdú Gyula ,, . . . mindenképpeni szereplési vágyból - a pártvezetőség ellenzéki tagjai szerint, érzelmei ellenére, engedményezési helyzetbe hozza a polgári ellenzéket, s bár nemzetközieknek elismert pécsi vezetők ők, a sovén beszédekre semmiféle ellenvéleményt nem tettek". . . Doktor Sándorra az ellenzék által tett megjegyzés a következő: „ . . . kiemelkedően intelligens humanista polgár, akinek igen kevés politikai ismerete van s Hajdú ösztökélésére vállal olyan gyűlési feladatot, amelyben nem nagyon igazodik maga sem el . . ." Nem tárgyilagos szavak, de kétség kívül a pécsi pártvezetőség ellenzéki csoportja egy részének állásfoglalását tükrözik. A pártvezetőség részt vett több olyan népgyűlésen, amelyet a függetlenségi pártok aktuális politikai és gazdasági kérdésekben rendeztek, pl. 1910 novemberében a drágaság ellen. Míg a polgári párti felszólalók a fő gyűlési program mellett saját politikai elképzeléseiket is kifejtették, Szabó József, Szőke Sándor, maradtak a hivatalos tárgynál és politikai meggyőződésükről hallgattak.

225 Ez is az ellenzék bírálatát váltotta ki több alkalommal. 1911-ben tovább halványodott a politikai felvilágosító munka. A pártszervezet vidékre egyetlen akciót sem szervezett. Míg 1900-1905 között nem volt ritka az évente megtartott huszonöt-harminc nagyobb szabású politikai gyűlés, 1911-ben mindössze nyolc önálló népgyűlést tudott megszervezni. Ez annál inkább sújtotta a szociáldemokrata munkástömegeket, mert ugyanakkor az ellenzékben működő függetlenségi pártok huszonkét olyan politikai nagygyűlést tartottak, amelyek aktuális kérdésekkel foglalkoztak. Bár mint említettük, a pártvezetőség igyekezett ezeken tevékenykedni, de rendszerint nem tudta kifejteni megfelelő hatással álláspontját. Állandó egyezkedésre került sor a gyűlések rendezőivel, s a szociáldemokrata vezetőség háttérbe szorult. Mindössze három alkalommal szólalt fel Szabó József és Hajdú Gyula úgy, hogy nagyobb időkeretben fejthette ki a párt véleményét. Legtöbbször azonban meghallgatták a javaslataikat és napirendre tértek felette, sajtóik pedig agyonhallgatták a szociáldemokrata pártvezetőség álláspontját. A pécsi pártszervezet tevékenységének gyengülése nem minden területre volt jellemző. Ugyanebben az időszakban kiemelkedő eredményeket ért el a munkásság a gazdasági harcának vezetésében, a munkás betegsegéiyző pénztár választásain. Magyarországon először a helyi választásokon képviselőket juttatott a törvényhatóságba. A szakszervezeti munkában az ország valamennyi városával összehasonlítva, az élre tört. Az ellenzékben lévő pártok ellenállása is gyengülni látszott mind a katonai ja-