Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
„Bányamunkások Országos Szövetsége" megalakításának a szükségességét, melynek székhelyéül Pécset javasolták, mert Baranya és Tolna megyei szénbányák a hozzácsatolt üzemcikkel több mint tízezer embert foglalkoztatnak. Továbbá azért, mert a belügyminiszter azzal utasította el a budapesti Szakszervezeti Tanács kérését, hogy a fővárosban nincsenek bányamunkások. Kifejtik továbbá, hogy a helyi szervezetnek 2000 tagja van és a Munkás című lapban magyar és német nyelven rendszeresen foglalkozni fognak a bányászat szakkérdéseivel is. 13,5 A szakszervezet vezetősége felterjesztést küldött a belügyminiszternek, kidolgozva az országos szövetség alapszabályát is. Ezt a megbízatást tulajdonképpen az országos Szakszervezeti Tanács titkársága adta a helyi szervezet vezetőségének. Az akció azonban megpecsételte a helyi szakszervezet sorsát is. Vaszary a belügyminisztertől olyan utasítást kapott, hogy a baranyaszabolcsi szakszervezet betiltását törvényellenes működéssel bizonyítsa. 137 A koalíciós kormány belügyminisztere, Andrássy Gyula gróf 1906. november 7én kelt rendeletével feloszlatta a szakszervezetet. Betiltotta működését, vagyonát konfiskálta és letétbe helyeztette, lényegtelen ügyviteli és pénzkezelési szabálytalanságokat mutatva ki. 138 A bányamunkásszervezetek elleni akció természetesen nem egyedi jelenség volt, 1906-1907 között 16 pécsi, illetve baranyai szociáldemokrata szervezet ellen indított meg a belügyminiszter felfüggesztési vagy beszüntetési eljárást. 139 Május elsejei szociáldemokrata jelvény (1907)