Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
4. A munkásosztály sztrájkharcainak fellendülése a politikai és a kormányzati válság időszakában (1905-1Ç06) A politikai válság kedvező lehetőséget teremtett az egész ország területén a munkásságnak arra, hogy a szociáldemokrata párt vezetésével és a szakegyletek közvetlen szervezésével sztrájkharcokat vívjanak meg a gazdasági válság alatt leromlott anyagi helyzetük javítására. A pécsi ipari munkásság mozgalmának és a sztrájkküzdelmeinek kiemelkedő, országosan is legjelentékenyebb egyik sztrájkja a bányamunkásság nevéhez fűződik. Mint korábbi évtizedekben, s majd a későbbi korszakokban is látható, szorosan mögöttük a pécsi építőipari munkásság sztrájkharcai emelkedtek ki 1905-1906ban is. A pécsi legnagyobb gyárak közül a Höfler-féle bőrgyár, a Zsolnay kerámikai gyár, Hirschfeld bőrgyár, Hamerli-féle gépgyár és számos kisüzem és szakma sztrájkjai szinte egybefolyó mozgalmat mutatnak. A vidéken erősödő mohácsi munkásosztály hallatja hangját e korszakban is. Figyelemre méltó sztrájkot szerveztek a pécsi Lyceum nyomda szedői, amely lényeges szálakkal kapcsolódott a politikai harchoz, amelyet a szociáldemokrata párt vívott a helyi függetlenségi párt ellen a választójogi küzdelmek kiélesedése idején. Olyan szakmákban és területeken is megindult a szervezkedés és a sztrájk, amelyek eddig különböző objektív és szubjektív okok miatt távol álltak a szocialista mozgalomtól. A korszak legkiemelkedőbb bányamunkás sztrájkja 1905. július 4-én robbant ki. A kis váraljai bányát kivéve, most először, az egész mecseki liász szénmedence munkásai általános sztrájkba léptek. A sztrájk közvetlenül a bányász életmódban gyökerező okok alapján érlelődött. Azonban az adott időszak általános politikai viszonyai döntően hozzájárultak az 55 napos küzdelemhez. A megállíthatatlannak tűnő sztrájk minden ipari ágazatban megmozgatta a munkásosztályt. Pécsett valamennyi szakmában sztrájkban állt a munkásság. 1905-1906. évi sztrájkok valósággal átírták a gyárak munkarendjeit, a béreket és valamennyi korábbi munkáskövetelés átértékelésére került sor az eredményes harcokat követően. Az ötvenes években készült feldolgozások, monográfiák és önálló tanulmányok kevés figyelmet szenteltek a sztrájkot megelőző időszak politikai szervezkedésének, a bányamunkás szakszervezet munkájának. 112 Ez nyilván a szociáldemokrata párt negatív megítéléséből fakadt. Ennek következtében kialakult a legjelesebb pécsi mozgalmakról is egy olyan kép, hogy az „öntudatos munkásság" harcolt a rossz megélhetés miatt, a mozgalomban a párt és a szakszervezet vezető szerepe, a mozgalmakat előre kidolgozó tudatos vezetése alig vagy egyáltalán nem kapott megfelelő megvilágítást. A tudományos irodalmat követően a népszerű irodalom ezután egyenesen kárhoztatta a szociáldemokrata pártot, amely nem törődött a bányászok küzdelmével vagy elárulta. Természetesen egyik sem igaz, az 1905. sztrájknál pedig teljesen az ellenkezője a valóság. 1905. április 16-án tartott munkásgyűlésen Szabó József javaslatot tett, hogy a választmány foglalkozzon a „ . . . bányász elvtársak gazdasági problémáival, mert most alkalmasnak látja az időt, hogy a már évek óta alacsony szakmány béreket, a külszíni munkások órabérét, május elsejei szabadnap kérdését felvessék, továbbá a munkarend több ponton való átszerkesztését, amelyek már 12 éve elavultak".
