Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
A pártnak tudomása volt arról, hogy a bányatelepi társulati lakbérek országosan magasak és javasolta azok mérséklésének kérését. 113 A rendőrkapitány jelentése szerint, amelyet a gyűlést követően azonnal az alispánhoz is megküldött, valamennyi kérdést méltányos felvetésnek tartotta és arra tett javaslatot, hogy az alispán a munkásokat megelőzve tegyen kezdeményező lépést a DGT pécsi igazgatóságán. A DGT-nél kétségkívül évek óta az eladatlan nagy készletek miatti stagnálás következtében a bányászkeresetek is megálltak a 2-2,2 korona körül, ami állandó elégedetlenség forrása volt. Szabó József május közepén kezdeményezett memorandumban annak felemelését javasolta a mecsekszabolcsi és pécsbányatelepi bizalmi testületi ülésen, ahol ennél még átlagban alacsonyabbak voltak a keresetek. 114 Ha nagyon konkrét időponthoz kívánjuk kötni a július 4-i sztrájkot megelőző mozgalmat, akkor a februárban a szakegylet és pártvezetőség által kidolgozott memorandum elutasítását jelölhetjük meg. Az elutasított memorandum nagy elkeseredést okozott, amelyre márciusban már „titokban folyó szervezkedés" volt a válasz. 115 Igen fontos momentumként a sztrájk előzményéhez tartozik, hogy a szakszervezet Pécsbányatelepen illegális befizetőhelyet létesített a cassián telepi Aubrecht Ferenc asztalosnál. A bányászok rendszeresen itt jöttek össze, ha bizalmas jellegű megbeszélést kívántak tartani, 12-féle lap járt és különböző szocialista tartalmú könyvet is tartottak. Június 27-én a rendőrség felfedve az ügyet, vizsgálatot indított el, lezáratta a „befizetőhelyet" és kihallgatták Steiner Mátyást, Niedling Jánost, Dittrich Ambrust, Herbert Andrást, Kussik Jánost. A kihallgatás során kiderült, hogy minden bányatelepről rendszeresen itt is összejöttek, vitatkoztak, újságokat olvastak, s a vezetőség itt tartotta rendszeresen kéthetenként megbeszéléseit. Június 20-án itt tárgyalták meg Szabó József, Végh József pécsi párttitkár és szaktanácsi titkár vezetésével a megindítandó bérmozgalom ügyét. 116 Júniusban újra beadott memorandumban nemcsak a bérek javítása, hanem május i. megünneplése, a durva bánásmód azonnali megszüntetése is szerepelt, továbbá követelték, hogy a sztrájkokban és a bérmozgalmakban szerepet vállaló munkásokat az igazgatóság ne üldözze és ne bocsássa el. 117 A memorandumra a választ adó igazgató szerint a követelések teljesíthetők, de a munkabérekre vonatkozókról tárgyalást sem kezdenek, mert az alacsony bérezésnek maguk a munkások az okai. A főaknász véleménye szerint az egyes csapatoktól ki kell dobni a gyenge fizikumúakat, erős csoportok tudják emelni a teljesítményt, s akkor emelkedik a vájárkereset, meg a csillésé is. A bánya-főfelügyelő szerint ,, ... 230 olyan munkást számlál össze Vasason és szabolcsi munkaterületen, akit el kellene bocsátani, mert társaiknál lényegesen alacsonyabb munkateljesítményre képesek csak". Ezek a válaszok írásban is megfogalmazódtak, amelyek azután óriási felháborodást keltettek. Ennek a véleménynek elvként történő elfogadása, bármikor, bárkire a „gyengébben teljesítő" véleményt lehetne ráhúzni és már is elbocsátanak. 118 Július 3-án ismertté vált, hogy a bányaigazgatóság bécsi utasításra az összes követelést teljesíthetetlennek minősítette. Ennek a hírnek a hatására a szabolcsi csillések és takarítók megtagadták a leszállását július 4-én. A vájárok pár óra múlva csatlakoztak hozzájuk. A másnap hajnali műszakra Pécsbánya, Mecsekszabolcs, Vasas, Somogy munkásai is sztrájkba léptek.
