Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

A párt nemcsak eszmei alapon, hanem a gyakorlatban is realizálta elveit. A szeptember 5-én a tornacsarnok melletti népgyűlésre, amelyet Toldi Béla ügyvéd, a negyvennyolcas függetlenségi párt baranyai exponense és Kerese György országgyűlési képviselő szintén függetlenségi pártvezér hívtak össze, kétezer munkás vonult fel. A polgári politikusok most már határozathozatalig vitték a nemzetiségellenes elképzeléseiket, javasolva, hogy mondja ki a népgyűlés: „...csak magyarul beszélni, írni, olvasni tudóknak biztosítaná a választójogot". Óriási tüntetésbe kezdett a jelen lévő munkásság. Szabó párttitkár tiltakozását jelentette be. Végh felszólalásában elveik elárulásával, a demokrácia, a népfelség jogának sárbatiprásával vádolta a képviselőket. ,, . . . a tót, magyar, szerbnek egy a sorsa, egyforma nyomorúsága és a szenvedése. Ki meri a sokezer nem magyar ajkú, de e haza fiainak létjogát kétségbe vonni, de csak azért, mert horvát, szerb, vagy oláh asszony szülte? ..." A hatalmas sikert aratott beszéd után Szabó azon javaslatára, hogy „ennek a népgyűlésnek nincs erkölcsi joga semmiféle határozatot hozni, mert megszentségtelenítette a népjogot, a demokráciát. . ." feloszlott a munkásság tüntetése közepette." November 5-én ismét nagy jelentőségű választói népgyűlést rendeztek több ezer ember jelenlétében. A pártvezetőség fokozta bírálatát a koalíció ellen. „Általános választói jog és a koalíció" címen tartott népgyűlésen megtárgyalták a munkássággal, hogy milyen álláspontot foglaljon el a pártvezetőség és a pécsi munkásság november 12-re „a koalíció által Pécsett tervezett nagy népgyűlésen megjelenni óhajtó Apponyi és Kossuthtal szemben, ismerve álláspontjukat, amely számukra elfogadhatatlan". A gyűlés határozatban ítélte el a koalíciót és bizalmat szavazott a Fejérváry-kormánynak, mert ,, . . . az a népjogokat felvette a programjába . . ." Szabó beszámolt arról, hogy a koalíció képviselői kérdést intéztek a pécsi szociáldemokrata vezetőséghez, hogy a városban megtartandó népgyülésükön mit tervez a szociáldemokrata munkásság? Szabó a következőket fogadtatta el a népgyűléssel: A november 12-i koalíciós párti gyűlésen szabadon mindenki megjelenhessen, a párt kapjon hivatalos meghívót, határozzák el, hogy az elnököket, a jegyzőket a tömeg válassza majd meg. Kikötötték, hogy a második szónok a pécsi szociáldemokrata párt által megnevezett személy lehessen.

100 Végh felszólalása nagy tetszést aratott. A koalíciót támadva emlékeztette hallgatóit, hogy a parlamenti választások előtt többször együttes népgyűléseket szerveztek, ahol valamennyi árnyalatuk képviselője az általános választójogot ígérte, csakhogy a szociáldemokratákra hallgató munkásosztály és kisiparosság melléjük álljon. „ . . . most pedig, hogy ez a feudális compánia, amelynek egyetlen vágya van, hogy milyen módon adja fel a demokratikus reformok elveit, hogy Bécsben szalonképes legyen, cl fogja hagyni a koncért a ma első helyre tett nemzeti követeléseit is . . . de az uraknak eszükbe vési, hogy az utca a népé, se Fejérváry, se Kossuth Franci nem gazda itt, se nem az osztrák gázgyár igazgatója, se nem úr a papság ... a jograblás miatt minden becsületes munkásnak össze kell tartani... a munkásság érzi, mi fáj neki, ne más magyarázza ezt nekünk ... A polgári osztály nem akar velünk tartani az általános titkos választójogért folyó küzdelemben, figyelemmel kell kísérni ezért az állapotokat, itt az orosz határ és a magyar határ, az oroszok rabszolgák és vérrel küzdik ki szabadságukat, mi is jogainkért akár vérünket is áldozzuk . . . Azok, akik most Pécsre készülnek, hirdetni fogják, hogy a nép nem kap jogot, mert előbbre való nékik a nemzeti vívmányok ... de szerintünk ott lehet nemzetről, nemzeti vívmányról beszélni, ahol a népnek a hazában van joga . . .