Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
a vidéki pártszervezeteket is tájékoztatta arról, miszerint a kormánypárt ellen a szavazóképes tagjainak lehetővé tette, hogy a liberális ellenzék képviselőire szavazzanak. 84 1905 janárjában lezajlott választások a már sejthető nagy kormánypárti kudarcot hozták. A kiegyezés óta először szenvedett vereséget a kormánypárt, amely az egész dualista rendszer megrendüléséhez vezetett. Az ellenzéki pártok a győzelmet követően, Andrássy Gyula kiszemelt miniszterrel nem vállalkozhattak kormányalakításra, mert a katonai kérdésekben az uralkodó és a párt között nagy ellentétek voltak. E kérdést, az uralkodó a birodalom egysége fundamentális tényének tartva, nem engedte politikai alku tárgyává tenni. Közben a tömegmozgalmak soha nem látott méreteket értek el mind Budapesten, mind a vidéki ipari központokban. A tavasszal kibontakozó mozgalmakban országosan kiemelkedő szerepet játszott a pécsi nagyarányú általános bányamunkás sztrájk. A régiót elborította a szegényparaszt-földmunkásság mozgalma. Ebben a feszült politikai helyzetben érkezett meg az orosz forradalom híre január végén, február elején. A párt helyi lapja nagy teret szentelve az eseményeknek, minden számában visszatér és lelkesen köszönti a forradalmat. A cikkekben nem nehéz észrevenni, hogy a zsarnokságról, a közszabadság hiányáról, az elnyomásról írt gondolatsorok a hazai aktualitásokról is szólnak. Február 5-i cikkében a pécsi Munkás arról írt, hogy „az oroszországi proletár testvérek forradalma, és e forradalom győzelme valamennyi európai, így a magyar nép győzelme is, mert e küzdelemből csak a társadalmi felszabadulás virága kelhet ki mindenütt". Májusi cikkek egyikében a következőket írta: ,, . . . mi munkások, akik elnyomott orosz testvéreinkkel együtt érzünk, óhajtjuk, hogy mielőbb lerázhassák magukról a zsarnokság jármát és szabad embereknek érezhessék magukat. Hiszen az orosz nép felszabadulása a mienk is, mert testvérek vagyunk. Az orosz zsarnokság megtörésével recsegni, ropogni kezd az uralom mindenütt, ahol a népben csak állatokat, érdekeiknek megfelelő eszközt látnak a hatalmasok. Szenvedés után szabadság. Ez az egész világ népének óhaja. Vesszen a rossz! Győzzön a jó!" A forradalmi gondolat terjedését bizonyítja, hogy a tömegmozgalmakban mindenütt fel is hangzanak a társadalmi változást sürgető jelszavak, követelések. Június 18-án az új kormány élére a király Fejérváry Géza táborszernagyot nevezte ki, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát. A kormányzati válságot azonban ez sem oldotta meg, mert a növekedő súlyú ellenzéki párt, amely biztosan aspirálhatott a hatalomra, továbbra is kénytelen volt programja nagy része mellett kitartani. A tömegek és maga a szociáldemokrata párt az év első felében hajlandóságot mutatott a koalíciós pártok támogatására, abban a reményben, hogy az a nemzeti követelések mellett az általános szabadságjogok bevezetését is vállalni fogja. Ezért rendkívül élesen szállt szembe a helyi munkás sajtó is a „darabont" kormány kinevezésével, az osztrák abszolutizmus „förtelmes újjászületését" látva benne. A párt központi vezetésének vonalán és a Népszava után kullogva, azzal hasonló hangnemben írt minden kérdésről. Bár nem vesztette el minden józanságát a helyi pártvezetésből álló szerkesztőség, mert júliusban azt írta, hogy a koalíció „eddig mutatott lanyhasága és gyarlósága vajmi reményt adhat arra, hogy az alkotmány bástyái közé a hazátlan nemzetközieket beengedné". Júliusra azután minden megváltozott az országos vezetés és Kristóffy József belügyminiszter tárgyalása következményeképpen. A belügyminiszter megígérte a rend-
