Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

polgári bázisra, mindenekelőtt az agrárius, dzsentri, liberális burzsoáziára, középbirtokos gazda érdekeket kifejező csoportokra támaszkodott. E pártnak figyelemreméltó befolyása volt, különösen a város környéki falvakban élő kisbirtokosságra, a városban a kisiparos, kiskereskedő és polgári értelmiségi rétegre. Pécs környéHajdu Gyula (1910) kén, Keszűn, Pellérden, Szalántán, Kozármislenyben, Görcsönyben stb. több ezer híve volt. E párt követelte programjában az önálló vámterületet, önálló pénzügyi igazgatást, magyar jegybankot, nagyobb befolyást a hadügyekre. A munkásosztály szempontjából legfontosabb kérdésben, a polgári szabadságjogok megvalósításában a pártok a 48-as liberális, demokratikus hagyományokat ápoló csoportjai még az általános választójog követelését is támogatták. A Függetlenségi Párt vezetésével koalícióba tömörült Tisza-ellenes polgári pártok végül is nem kötelezték el magukat az általános választójog mellett. Az MSZDP 1904 végén és közvetlenül 1905 januárjában ehhez a polgári pártszövetségjhez csatlakozott. Mint láthattuk, közös választói gyűléseket rendeztek Pécsett is. Ugyanakkor azonban nem alakult ki szoros együttműködés, mivel a választói jog kérdésében eléggé átlátható volt az MSZDP-től eltérő álláspontja. A párt országos vezetősége