Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

a felhívás arra, hogy az egyre romló és súlyosodó gazdasági körülmények között csak erős szakszervezettel segíthetnek majd helyzetükön.

62 1903 tavaszán indult meg erőteljesen az egész pécsi építőiparban az az előkészítő munka, amely végül is a nagy jelentőségű általános sztrájkhoz vezetett. 1903. április 29-én a szociáldemokrata építőmunkások „Ötös-Bizottságot" választottak. A következő napon memorandumot nyújtottak be a rendőrkapitánynak, amelyben a direkt és indirekt adók emelése, a lakbérek rohamos drágulása, élelmiszerek váratlan gyors emelkedése ellen tiltakoztak. Kifejtették továbbá, mivel a „bérek nem emelkedtek aránylagosan, a legkedvezőbb esetben alig dolgozhatnak évi 7-8 hónapot, a bérük viszont egyharmaddal csökkent 1900-1903 között, ezért követelik, hogy minden építőmunkás Pécsett órabérben dolgozhasson". 10 óra legyen a maximális műszakidő. A kapitányt kérték, mint az elsőfokú iparhatóság vezetőjét az egyeztetés megejtésére. Május i-én értesítette őket, hogy a ,, . . . munkaadók nem támasztanak nehézségeket. . ,".

63 A munkaidőre vonatkozó követeléseket teljesítették, s valószínű, hogy a bérkövetelések közül is annyit, hogy május 13-án a bérmozgalom befejezettnek volt tekinthető.

64 A pécsi szakegylettel lehetett kapcsolata a mohácsi munkásságnak, mert május 29-én, a pécsi követelésekkel pontosan megegyező memorandumot terjesztettek a városi kapitány elé sztrájkjuk megindításakor.

65 A nyár végén újabb építőipari munkássztrájkok indultak. Július végén több száz építőipari segédmunkás, majd a kőfaragók léptek sztrájkba.

66 1903 szeptemberében kiáltványt tett közzé az egylet vezetősége „Pécs valamenynyi szervezett munkásához" címen, amelyben a következőket írták: „Pécs város Munkássága! Elérkezett az idő, hogy az általános sztrájk fegyveréhez nyúljunk! Földig sújtott rabszolgák, meddig tűritek, hogy éhes kutyák módjára bánjanak velünk és veletek. A szégyen miatt sírni kellene, de az csak további megaláztatásunkat vonná maga után! Ne nézzétek el, hogy gyermekeink éhségtől sírnak. Az asszonyoknak elapad tejük. Hát nincs senki, aki megkönyörülne rajtuk? Munka nélkül kóborló koldusokká váltunk két esztendő alatt. Mi éhezünk, a kávéházakban aranyos szivart szívnak a finom urak. Számtalan kérvényünket el sem olvassák, nem érünk velük semmit. Ránk kényszerített harcunkért feleljenek, akik provokálják. Építőmunkások, sztrájkjaitok minden egyességet a gaz munkaadók megszegték. Ébredjetek, küzdjetek a munkáért, a jobb bérért, a tisztességes megélhetésért, gyermekeitekért! Pécs város munkásai! Elvtársak! Csak a közös harc segít titeket is és a szolidaritás! A kőműves munkások 11-es bizottsága". A szakegylet vezetősége az általános sztrájkra hívta ezzel Pécs valamennyi munkását! A pártvezetőség a szakszervezetek további megerősítését tartotta fontosnak, mert véleménye szerint a bányászok és az építőipari dolgozók kivételével a munkásságnak még mindig kisebb százaléka van szervezve. Míg az építőmunkások 75%-a szervezett dolgozó, a famunkásoknak mindössze 8-9%-a. A mind erőteljesebben kibontakozó bérmozgalomban az építőipari szakszervezet járt az élen. A munkanélküliség szította az elégedetlenséget. A hosszú munkaidő és a bérek különbözősége a Pécsett építkező öt-hat vállalatnál, növelte az indulatokat. Mielőtt az 1903. évi általános sztrájk eseményeit elemeznénk, érdemes rövid viszszatekintést tenni, hogyan alakult az építők harca, honnan és miért indult. A kisebb-nagyobb megszakításokkal jelentkező építőipari munkássztrájkok szeptember végefelé fordulathoz értek. Az elmegyógyintézetet építő kőművesek várat-