Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

lanul abbahagyták a munkát. Benyújtott követelésük szerint (1903. szeptember 25én) a falazó kőműveseknek 30 filléres, a segéd- és napszámos munkásoknak 20 filléres, míg a nő-segédmunkásság részére 13 filléres órabért követeltek.

67 A megkísérelt békéltetés eredménytelenségét látva, az építkezésen 1400 munkás tette le 30-án a szerszámot. Csatlakoztak hozzájuk a pécsi aszfalt út építésén dolgozó munkások is. A megye valamennyi jelentősebb építőmunkást foglalkoztató épületein megálló munka világosan bizonyítja, hogy a kitűnően szervezett sztrájk megindult. A Dráva túlsó partján, Eszéken is általános építőipari sztrájk robbant ki.

68 A munkaadók az egyeztető tárgyaláson megkíséreltek egy ellenjavaslatot benyújtani, amely a munkások memorandumának sorrendjében ráalkudott a követelésekre, mindenütt 4-5 fillérrel csökkentve a kőművesek, kőfaragók, férfi és segédmunkás nők órabérkövetelését. Az „Ötös-Bizottság" ekkor a következő kiáltványt intézte a város valamennyi munkásához: Munkások! Elvtársak! Filléreken múlik követeléseink teljesítése! Munkaadó urak mégis elutasították valamennyi követelésünk! Meg akarnak törni benneteket! Siessetek, mindenki álljon a sztrájkoló építőmunkások mellé! Akadályozzátok meg, hogy a közétek furakodók megtörjék harcunkat! Egy mindenkiért! Mindenki egyért! Ha most nem vívjuk ki követeléseinket, akkor hiába harcoltunk éveken át. Tovább éhezünk! Az építőmunkások »Ötös Bizottsaga«." A kiáltványnak és a munkásokat agitáló szakszervezeti bizalmiak felvilágosító munkájának megvolt a hatása. Pécs egész szervezett munkássága sztrájkba lépett: 1400 kőműves, 110 aszfaltozó munkás, 600 Zsolnay-gyári szak- és segédmunkás, Höfler-bőrgyár 130, a Herczeg réz- és fémfeldolgozó gyár 50 lakatosa, 70 asztalossegéd, cipészek, csizmadiák, ácsok, kőbánya és gázgyári munkások, fuvarosok sztrájkoltak. Az általános sztrájk élén a kőművesek álltak. Október 3-ra csaknem valamennyi szakma részleges vagy általános sztrájkban állt. A rendőckapitány jelentésében, értékelve az egész év eseményeit, a következőket írta: ,, . . . A szociáldemokratikus mozgalmak legkiválóbb jelenségét ... a sztrájkmozgalmak képezték, melyek . . . (szeptember, október hóban) oly mérveket öltöttek, amire Pécsett példa eddig nem volt. A mozgalom úgyszólván általános volt, s majdnem minden iparágra kiterjedt. Ha ezen mozgalmak indító okait kutatjuk, azok bizonyára a szociáldemokrata párt által folyton hangoztatott azon eszmékben gyökereznek, hogy a munkásság a munkaadók által el van nyomva, éhbérért dolgozik, s ez ellen a munkás csakis a sztrájkban találhat orvoslást, csakis ezzel kényszerítheti a munkaadót engedmények megadására ... a sztrájkmozgalmak szülőanyja a szociáldemokrata pártszervezet, előkészítői, vezetői és táplálói pedig a szakegyletek, ahol a munkásság iparáganként külön-külön csoportosul, egyesült szövetséget köt, egymást segíti."

69 A pécsi általános sztrájk valamennyi szakmában csaknem teljes győzelemmel ért véget, a Zsolnay gyárat sem kivéve. A kőművesek október 8-tól, a kőfaragók és a Höfler bőrgyáriak 10-től tovább harcoltak. A Herczeg-féle fémműhely dolgozói újra sztrájkba léptek.

70 Október 10-én még állt a sztrájk valamennyi asztalosüzemben. A Zsolnay gyárban a munkások újból visszautasították az egyeztetéskor a tulajdonosok ajánlatát. Csak október 15-én vették fel a munkát, miután valamennyi követelést teljesítette a gyártulajdonos.

71 A bőrgyár sztrájkja is tovább tartott, de sikerült október 12-én megegyezésre jutni. Fő követeléseiket elérték.

72