Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

Szociáldemokrata május elsejei jelvények A következő szakegyletek vettek részt a megbeszélésen: nyomdászok, kesztyűsök és sérvkötőkészítők, szabómunkások és munkásnők, vas- és fémmunkások, építőmunkások, bőrmunkások, asztalosok, kerámikai szakegylet, kádár szakegylet, földművelő munkásegylet, bánya- és kohómunkás szakegylet, sütőmunkás szakegylet, kereskedősegédek szakegylete.- Képviseltette magát a fuvarosok szakegylete is, amely akkor volt megalakulóban. A gyűlésen olyan megállapodás született, hogy „ha valaki, aki a városba érkezik munkakeresés céljából és tíz nap után nem tud munkát szerezni, annak az iparhatóságnál jelentkezni kell és azután hazaküldik a nagy pécsi munkanélküliségre tekintettel." A szakszervezetek nyilvántartásait kérte a rendőrség rendszeresen bemutatni, amit Szabó párttitkár azonnal visszautasított, kijelentve, hogy „csak számszerű kimutatást közölnek, s inkább elvárják a hatóságok támogatását. E válságos időben a szakegyletek tudják mit kell csinálni. Milyen munkást, milyen munkaadónak kell javaslatba hozni". Önmagában érdekes, hogy a hatóság leült a tárgyalóasztalhoz a munkásokkal. Azonban semmi eredménye nem lett az „együttműködésnek". A szakegyletek vezetői elhatározták, hogy hetente a legkülönbözőbb rendezvényeket szervezik és közös segélyezési alapot hoznak létre, amelyből a legpontosabb névre szóló könyvelést vezetve a 10 napnál hosszabb ideig munkanélküli tagokat segélyezik. A tizennégy szervezet arányos részesedést kap a pécsi összmunkásság akciói bevételéből. Kimondta a gyűlés „segélyezési tanácsa" azt is, hogy a sztrájk idejére nem fizethet segélyt, mert azt törvény tiltja. Hozzá