Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

A pécsi Városháza a századfordulón A párt tekintélye, ereje növekedett. Nagy várakozással tekintettek a már két hónapja hirdetett X. pártkongresszusról szóló beszámoló elé. Három alkalommal tartotta meg Szabó József tájékoztatóját. Pécsett 1500 munkás, Mecsekszabolcson 1700 bányász, Mohácson 200 munkás előtt. A tömeges érdeklődés a lendületben lévő munkásság részéről összefüggésben volt azzal, hogy a pártvezetőségnek nemcsak a felvilágosító munkában, hanem a Pécset szinte elborító sztrájkokban is sikereik voltak. Számos sztrájkot eredménnyel fejeztek be/

lfl 1903 késő nyarán több népgyűlést tartottak, fokozva a tempót, nagy agitációt indított a pártvezetőség a szakegyletekben is, hogy a munkásságot kellő számban felsorakoztassa az általános választójogért szervezett demonstrációkban. Július 20-án viszonylag kevesen, de az augusztusi népgyűléseken több ezer munkás jelent meg és elfogadták az együttműködést a negyvennyolcas függetlenségi párttal/'

1 Az esztendő végén több olyan esemény zajlott le, amely mintegy összefoglalása is volt az 1903. évi nagy eredményeknek. Év végén rendezett össz-szakegyleti gyűlés összehívása a pártvezetőség részéről azzal a céllal történt, hogy mintegy seregszemléje legyen a mozgalomnak. A tornacsarnokban rendezett gyűlésen 2000 munkás jelent meg, amelyen a bányamunkásság is képviseltette magát. A rendőrség szerint nem a teljes tagság volt jelen, azt a bányamunkásokkal együtt 3000 főre