Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

„ . .. a kötelező munkaközvetítést ugyan egyetlen egylet sem gyakorolhatja, de ezen tevékenysége mégis ezen nehéz időkben nem róható fel, ha csak azok nem lépnek a politikai és hatalmi térre . . ."

7 A pártvezetőség április 25-én a munkanélküliek részére szervezett gyűlést, amelyen 700 munkás vett részt, elsősorban építő-, asztalos- és vasmunkások. A párt titkára és helyettese kemény szavakkal ítélte el a kormány gazdaságpolitikáját. Határozatot terjesztettek a gyűlés elé, amelyben követelték, hogy a hatósági és a szakegyleti munkaközvetítés működjön együtt. A munkanélküliek hozzanak létre „munkanélküli bizottságot", amely hívja fel a munkaadókat, hogy legsürgősebben ,,. . . részletekbe elosztva biztosítson munkát a mintegy 500 munka nélkül maradtaknak . . ." Határozatot hoztak arról is, hogy a munkaadókhoz és a városi tanácshoz memorandumot intéznek a munkanélküliség megoldására rendkívüli intézkedést kérve.

8 Az új század első május elsejei ünnepségei a szokott módon folytak le. Mintegy 6000 munkás ünnepelte meg a párt és a szakegyeletek szervezésében. Az általános, egyenlő, titkos választójog, a sajtószabadság, a munkanélküliség elleni küzdelem állt a beszédek központjában. A város különböző pontjain rendezett népgyűlések jelentettek új megoldást, valamint ezekről három irányban történő kivonulást az üszögi Kiserdőbe. A városba este visszavonuló mintegy 2000 tüntetőt a rendőrség megkísérelte elterelni a belvárosba vezető utak elzárásával. Azonban a „feszültség növekedése miatt" a kordont végül jobbnak látta mégis megnyitni a kapitány, hogy az „összeütközést és a netáni rendzavarást" elkerüljék.

9 A bányavidéken, de a városban is láthatóan megindult kivándorlás ellen a mecsekszabolcsi bányászszakszervezet és a pécsi vezetőség egyaránt fellépett. A helyi munkáslap éles hangú cikkekben támadta a kormányzatot, felelőssé téve a kivándorlás látható meggyorsulásáért, másrészt akciókat szervezett, hogy meggyőzze a szervezett munkásságot a helyben maradásra és a harc vállalására. Ennek egyik formája volt, hogy a visszatért és negatív tapasztalatokat szerzett munkásokat kérték fel élménybeszámolóra. Másrészt olyan értelmiségi szakembereket, akik népszerű-tudományos előadásokban mondták el tapasztalataikat amerikai útjaikról és a kivándoroltak életéről. Pl. május 15-én dr. Kordisch Béla gráci egyetemi tanár tartott 300 munkás előtt felolvasást a munkásképző nagytermében, megrendítő képben tárva eléjük a kivándorlók súlyos helyzetét. Óva intette a munkásságot, hogy a kivándorlást válasszák a menekülés útjául a nehéz gazdasági helyzetben.

10 A pártvezetőség még január közepi ülésén elhatározta a szervezkedés kiterjesztését a vasúti munkásokra. Június 2-án találkozunk annak jelével, hogy sikerült ezt megvalósítani. A bükkösdi erdőben rendeztek mulatságot, ahol beszédek hangzottak el, a munkásképző műsort adott a megjelent 400 vasúti munkás és családjának. Elsősorban a vasúti főműhely dolgozói vettek részt rendőri ellenőrzés alatt.

11 Hamarosan újabb gyűlést rendezett a pártvezetőség a vasúti főműhelynek a részvételére számítva, azonban ezt a rendőrség betiltotta. A párt országos vezetőségének az intenciói alapján júniusban Budapesten tüntető felvonulást rendeztek a részvénytársasági tagsággal rendelkező parlamenti képviselők ellen, összekapcsolva a kérdést az általános választójogi harccal. Pécsett június 10-én az „agitációs bizottság" ugyanebben a politikai témakörben 700 munkás előtt rendezett népgyűlést, támadva azokat a képviselőket, akik „összeférhe-