Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

tétlenség elvét semmibe véve, a kapitalisztikus érdekeket viszik a parlamentbe". Követelték az általános titkos választójog bevezetését.

12, A pártvezetőség erőfeszítéseket tett már 1899 eleje óta, hogy az Általános Munkásszövetkezet működését erősítse. Júliusban azonban úgy tűnt, hogy a vállalkozás nem tudja elkerülni a csődöt. A munkásság ötforintos alaprészjegy befizetését nem mulasztotta ugyan el, de a szövetkezet boltjában nem vásárolt, és ennek következtében az a megszüntetéssel küszködött. 400 munkás érdeklődött az e kérdésben megrendezett munkásgyűlés iránt. Hiába agitált a vezetőség és a választmány több tagja amellett, hogy emeljék fel a szövetkezeti tőkét háromszorosára, a rendkívül nehéz helyzetben a gyűlés a 15 koronás részvényjegyzést leszavazta. 700 korona deficittel a tönk szélére jutott a szövetkezet. Ekkor önkéntes adományozással kívánta volna a vezetőség megmenteni. A felszólalók rámutattak, hogy nem a szolidaritás hiányával, hanem a napról napra nehezedő gazdasági helyzettel magyarázható a szövetkezet válsága. Nem tud versenyben lenni a jóval olcsóbb kapitalista kereskedőkkel.

13 Ugyancsak nagy munkásgyűlés előtt folyt le augusztus elején a Kerületi Munkás Betegsegélyező Pénztár és a Pécsi Munkás Betegsegélyező Pénztár ügye. A robbanásig feszült légkörben a kerületi pénztár visszaéléseit, méltánytalanságait ostorozó pártvezetőségi felszólalókat a rendőrség figyelmeztette, majd megvonta a szót tőlük. A felszólalók a Munkás Betegsegélyező támogatására hívták fel a figyelmet. A pécsi munkássajtó ügye is napirendre került. Kétezer példány fogyott el a lapból és népszerűségének emelkedéséről hallhatunk ekkor, továbbá a párttagdíjak örvendetes emelkedését konstatálta a vezetőség.

14 1900. augusztus 7-én Wilhelm Liebknecht halálával nagy veszteség érte a nemzetközi munkásmozgalmat. A pécsi pártszervezet vezetősége augusztus 19-re felvonulással egybekötött gyászünnepélyt szervezett. Az augusztus 12-én benyújtott kérvényt a rendőrség elutasította és csak a szakszervezetek kerthelyiségében engedélyezte egy ünnepi beszéd megtartását, sőt betiltotta azt is, hogy a népgyűlést a Búza téren rendezze a pártvezetőség. Az ünnepség napján megjelenő pécsi lapok még úgy tudták, hogy csak egy népgyűlést engedélyezett a hatóság. „ . . . a munkásság egyik legtálentumosabb védelmezőjének a minap elhunyt legnagyobb szocialista tudósnak Wilhelm Liebknecht emlékének . . ." 19-én azonban fekete zászlók alatt, komor ünnepélyességgel ötszáz munkás vonult végig a városon a rendőrség által betiltott Búza téri gyászünnepségre, s a beszéd után, amelyet Klein Ödön (a szegedi börtönből, anarchizmus vádjával két év után szabadult) pécsi pártvezető mondott, vissza a párt és a szakegyletek székházába.

15 Szeptemberben több mint 1000 munkás részvételével Lassalle emlékére egész napos műsoros ünnepséget rendezett a pártvezetőség, amelyre valamennyi műkedvelő csoportot, dalárdát, kisebb munkáskórusokat, szavalókat mozgósítottak. Az ünnepélyen kétóránként a munkával, a választói joggal, a munkanélküliséggel, a pártszervezet erősítésével kapcsolatos beszédek hangzottak el. Klein Ödön felszólalásában utalt arra, hogy Lassalle jelkép maradt a munkásosztály számára és „ . . . akkor is nagy tisztelettel és fejet hajtva tekintenek rá az elnyomott munkások, mert első apostolaink egyike volt, ha már eszméi mellett újabbak vezérlik az elnyomottakat . . ."

16 Az év őszétől kezdődően, tárgyától függetlenül, valamennyi politikai rendez-