Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

ség értékelése, hanem az ellenfél oldalán készített értékelés is a párt munkájának további erősödéséről szólt. A rendőrkapitány a főispánnak tett terjedelmes elemzésében többek között a következőket fogalmazta meg 1900 nyarán: „ . . . a népgyűlések . . . ahogy a szocialisták meghonosították, nem egyéb ma már mint a szocializmus vasárnapi iskolája . . . tcrvszerűleg és a képzelhető legnagyobb fegyelmezettséggel működnek. Rohamosan haladnak a múlt század végén megkezdett útjukon és haladásukban minden elképzelhető eszközt megragadnak kitűzött céljuk megvalósítására . . kéthetente megtartott gyűléseiken csaknem minden alkalommal ezer fővel számolhatnak a szervezők . . . s ezeken megjelenni oly kötelességnek tartják, mint tisztes magyar polgárnak a vasárnapi misén . . . legújabban a tanoncok között is nagymérvű előrehaladást értek el . . A pártvezetőség január 3-i ülésén olyan határozatot hozott, amely kimondta, hogy a felvilágosító munkát rendszeressé kell tenni. A politikai kérdésekben az általános tájékozottságot olyan szintre kell emelni, hogy a párttagság a szakegyletekben élő nagyszámú „indifferens elemet is meg tudja győzni a szocializmus igazságairól és a politikában iránytűt adjon nekik . . ."

2 E szerény sorok mögött nagy jelentőségű döntés húzódott meg. A vezetőség a felvilágosító munka kiterjesztését tartotta fő feladatának minden szervezetben, érzékelve a munkásság köreiben jelentkező nagyszámú új, képzetlen elemet. Megalakították e cél szolgálatára a nyolctagú „agitácionális bizottságot", amelybe Szabó József, Végh József, Horváth József, Szikora Imre, Jóna Gábor, Scbmiedt Gyula, Kirsteier János, Klein Ödön pártvezetőségi tagokat választották. Feladatuk a politikai munkás- és népgyűlések megszervezése és megtartása volt. Január 7-én mintegy 400 munkás jelenlétében ,,A szocializmus és a kormány" tárgykörrel megtartott gyűlésen a munkanélküliségről és a nehezülő gazdasági viszonyokról Végh József beszélt. A munkásság figyelmét a kartellek kizsákmányoló politikájára irányította.

3 A február 12-i munkásgyűlés a válság növekedésével kapcsolatosan a szakegyletek feladatait hangsúlyozta: „ . . . valamennyi munkást ugyanaz szorítja, ezért minden szakegyletet meg kell erősíteni, egymás kezét fogják meg, mert csak együtt lehet fellépni a kartellek kegyetlen kizsákmányolásával szemben".

4 Március n-én a pártvezetőség 200 munkás előtt ismét a szakegyletek sorainak megerősítését hangsúlyozta, a tagszervezést sürgette, mert a válság nyomásának fokozódása várható, s ellene a küzdelem csak erős szakszervezkedéssel képzelhető el.

5 Március 15-re a pártszervezet, az építőmunkás, a mecsekszabolcsi bányamunkás szakszervezet csendes tüntetést szervezett. Az ünnepséget a sajtó- és az egyesülési szabadság jegyében rendezték meg. A város főutcáján este fáklyás felvonuláson ezer munkás tüntetett a sajtószabadságért, majd másnap a Pécsi Napló elé vonult a tömeg és tüntetést rendezett a szerkesztőség ellen, amiért a munkásság mozgalmairól ellenséges és valótlan cikkeket jelentettek meg.

6 Az ipari válság gyors jelentkezése nagy nyomást gyakorolt a szervezetekre. A szakegyletek munkaközvetítési feladatait kénytelen volt a helyi hatóság is tudomásul venni, noha alapszabályaik jóváhagyása idején többek között ezen feladatait igyekeztek meggátolni. A vas- és fémiparban robbanásszerűen jelentkezett a munkanélküliség. 1900 áprilisában vagy heti két napon, vagy egyáltalában nem dolgoztak az üzemek. A főkapitány a főispánnak azt a tájékoztatást adta, hogy