Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
Egyértelműen eltagadták továbbá, hogy súlyos sebesülések történtek. A rendőrkapitányság a polgármestertől és a főispántól felhatalmazva valamennyi szerkesztőséghez a következő szövegű fenyegető hangú levelet juttatta el. „Tekintettel arra, hogy a nagyszámú és rendkívül különböző ok miatt történt sebesülés körülményei nem tisztázhatók ki semmilyen körülmények között, ezekről következmények nélkül nyilatkozat nem tehető. Nem tehető a sebesülést ért személy érdekeinek esetleges megsértése nélkül. Nem tehető anélkül, hogy a csőcselék leverettetésében derekasan és bátran helytálló honvédségünk becsületén folt ne esne az eseti sebesülések netáni nem pontos beállításától . . ." m A helyi sajtó, romantikus, regényszerű leírásai, a rendőrségi figyelmeztetés és fenyegetés hatására, egyetlen sebesülésről írtak. 89 A párt központi lapja „A hivatalos bitangság" című rendkívül éleshangú cikkben szintén a város vezetőit tette felelőssé a tüntetés brutális elfojtásáért. A „pécsi munkásság véres vasárnapja volt ez" - írta a lap - ... a kiontott vér nyomai mutatták, hogy itt alkotmányos jogát gyakorolta a pécsi munkásság . . A pécsi események a város vezetését nagy óvatosságra intették. Július 2-án a hadgyakorlatra elvonult alakulatokból egy-egy szakasznyi egységet hagytak hátra karhatalomként. Majd ezt a döntést megváltoztatták, s helyette a tolnai dzsidás ezred egy századát Pécsre vezényelték. 91 1899-1900-ban a pártvezetőség változatlanul nagy erőfeszítéseket tett a helyi hatóságoknál, hogy a havi egy, vagy két esetben megszervezett politikai gyűlésének engedélyeztetését elérje, ami nem ment könnyen. Számtalan visszautasító végzés mellett, a hatóságok gyakran váratlan betiltással is éltek. A témák az országos vezetőségtől érkezett intencióknak megfelelően alakultak, rendszerint a budapesti munkások akcióival teljesen szinkronban zajlottak. A központi párt vezetősége azonban nem képviseltette magát a pécsi szervezet gyűlésein. Július 17-i népgyűlés volt az első nagyobb megmozdulás a levert tüntetést követően. 1500 munkás vett részt újra, és követelte az általános, titkos, egyenlő választójog bevezetését. A munkássajtó elleni támadásokkal foglalkozva a pécsi szerkesztők elleni eljárások, lapelkobzások ellen tiltakoztak. 92 Augusztus 28-án általános munkásgyűlésen 2000 bányász és munkás jelent meg. A pécsi pártvezetőség a munkásosztály helyzetéről és a sajtószabadságról tartott előadást. Szabó Józseftől - aki a párt titkára lett - a rendőrkapitány megvonta a szót, mert a kormányzatot élesen támadta. A pécsi Munkás című pártlap betiltását „ . . . helyi önkénynek, a tudatlan rendőrségi ész megnyilatkozásának . . ." aposztrofálta. 93 Az MSZDP országos vezetősége Szegeden, a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatok tárgyában tartott népgyűlést. Ugyanezen a napon a pécsi szervezet a közös vámterület kérdéseiről 1800 hallgató előtt rendezett munkásgyűlést. 9 ' 1 Ugyanezen a gyűlésen a pártvezetőség elítélte a kormányzatot, amiért olyan gazdasági körülmények kialakulását tette lehetővé, amely a kivándorlást gyorsítja. Bírálta a kivándorló munkásságot és földmunkásságot is, amiért nem vállalja itthon a sanyarú sorsot és a szocialistákkal együtt a harcot az uralkodó rendszer ellen. Határozati javaslatot terjesztettek elő, amely az önálló vámterület mellett foglalt állást. Elhatározták, hogy a függetlenségi párttal közösen lépnek fel tiltakozva a kormány törekvései ellen, amiért fenn kívánja tartani a vámszövetséget. A párt-
