Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

vezetőség elhatározta, hogy e tárgyban a város három részén egyszerre népgyűlést hív össze. A rendőrség azonban betiltotta a tervezett közös népgyűlések megtartását.

95 1899. évet áttekintve, a párt politikai munkájában visszaesés jeleit figyelhetjük meg. Januári és márciusi pártgyűlésen alig százan jelentek meg. Az MSZDP április 2-3-án tartott országos kongresszusáról a vezetőség beszámolóját 400 munkás hallgatta meg. Ezek 90%-a kőműves volt, akik bérharcban álltak és betiltott szakegyletük engedélyeztetésének támogatásáért fordultak a gyűléshez.

96 A gazdasági helyzet válságosra fordulása, a havonta fokozódó munkanélküliségben jelentkezett. Elsősorban az építő- és fémiparban mutatkozott súlyos visszaesés. A pártszervezet a munkanélküliség elleni harc kérdésének szentelte a júniusi általános munkásgyűlést.

97 1897. és 1898. évi nagy tüntető felvonuláshoz hasonló demonstráció előkészítésén kezdett júniusban dolgozni a pártvezetőség a mozgalom fellendülését remélve tőle. „Az általános választójog és a munkásvédő törvények" napirenddel kérvényezte a tüntetés és a népgyűlés engedélyezését. A rendőrség a főispánhoz, polgármesterhez betiltó javaslattal fordult, félve az 1898-as véres események megismétlődésétől. Július 7-én betiltotta a felvonulást és tüntetést, de a népgyűlést engedélyezte.

98 A korábbi nagy megmozdulást ígérő szervezés ellenére mindössze 300 munkás jelent meg a gyűlésen.

99 A pártszervezet folyamatos tevékenységét megzavarta, hogy Szabó József, Végh József, Schmira Károly, Horváth József, Szikora Imre nem tudták kivédeni a Munkás ellen meg-megújuló betiltásokat, és az ügyészi eljárások nyomán gyakori letartóztatásukat. A július-augusztusi gyűléseken többször megvitatták ezeket és a munkás fogyasztási szövetkezet ügyét is, majd határozatot hoztak annak megalakulásáról. 100 A politikai munka mélypontja 1899. augusztus-november között következett be. Népgyűlések és szakegyleti gyűlések betiltása mellett a pártszervezet vezetésében is ellentétek jelentkeztek. Schmira Károly meghasonlott, kilépett a pártvezetőségből és a Munkás szerkesztőségéről lemondott. Decemberben tartott általános munkásgyűlésen alig 100 munkás jelent meg, amelyre nem volt példa a párt addigi történetében.

101 Mint láthattuk a küzdelemben a pécsi szervezet, a párt országos vezetőségének irányításával, programjának és elveinek alapján haladt. A politikai munka, amelynek fórumai a népgyűlések és általános munkásgyűlések voltak, nagy nyilvánosság előtt zajlottak le. A polgári sajtó megújuló kereszttüzében, hatósági terrorral dacolva, követeléseiket tüntetésekkel, tömegmozgalmakkal támasztották alá. A kilencvenes évek pártvezetősége vállalta a tömegharcot a munkásság ügyéért. Többségük a magyarországi szociáldemokrata mozgalom radikális szárnyához tartozott. A pártvezetőség a politikai küzdelemben az évtized közepén különösen elszántan küzdött. A harcban sikerült két alkalommal is önálló helyi szocialista újságot alapítani.