Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
,, . . . a véresszájú Silberberg és társai helyett fellépő központi szociáldemokrata szónokok tekintetében nagy változáson mentek keresztül a népgyűlések. Bokányi Dezső alaposan, körültekintően, de nem izgató mértékben beszélt Magyarország gazdasági és politikai viszonyairól, a rettenetes hosszú dikciók ellenére a munkásságot lebilincselte és valamennyien végighallgatták, . . . megcsodáltuk a millenniumról szóló részt, amelyben az nem lett annyira leócsárolva ..." E gyűlésen fellépett a fiatal Groszmann Miksa, aki Bokányi beszédét fordította németre. 67 A radikális hangnem megváltozását a helyi sajtó is észrevette és elismerések egész sorát akasztotta a szónokokra és szervezőkre egyaránt. A pártvezetőség 1897. februári gyűlésen úgy döntött, hogy a polgári pártok gyűlésein is jelenjen meg ezentúl a munkásság és tüntessen a szabadságjogokért. Ilyen esetnek lehettünk tanúi márciusban Pesten is, ahol a radikális polgárok nagygyűlésén megjelent szociáldemokrata tagok és az Ugron-csoport tagjai között heves vita bontakozott ki. Pécsett március 30-án a polgári pártok által rendezett népgyűlés a szabad sajtóról szóló vitát rendezett. A gyűlésen a munkásság tüntetni kezdett és követelte, hogy az elnökségbe a párt vezetőjét, Schmira Károlyt is válasszák be, amelyet a nagy tömegben megjelent munkásságra tekintettel az ellenzéki pártok vezetői tudomásul vettek. A gyűlés végén a munkásság a Marseillaise-t énekelve tüntetett a szabad sajtó mellett. 68 Ugyanígy zajlott le a liberális-ellenzéki pártok nagygyűlése május 29-én. A munkásság követelésére Schmira Károlyt kénytelenek voltak beválasztani a gyűlésük elnökségébe, aki ,, . . . szocialista jelvénnyel és vörös szalaggal a gomblyukában foglalt helyet a tribünön . . .". Ezeknek az akcióknak csak demonstratív jellege volt, de a párt szónokai az igen aktuális politikai kérdésekhez nem szóltak hozzá. 69 1897. május 16-án az MSZDP pécsi szervezete újabb népgyűlést tartott a tornacsarnokban, ahol a magyarországi politikai pártok viszonyát vizsgálták a szociáldemokrata párthoz, illetve a szociáldemokrata mozgalomhoz, továbbá megválasztották az MSZDP országos kongresszusára a pártszervezet küldötteit. 17-én Reéh György alkapitány a gyűlésről jelentve megállapította, hogy az a legnagyobb rendben folyt le, azt azonban nem tudta elérni, hogy „ . . . a főkapitány által kért azon megoldást a gyűlés is elfogadja, ti., hogy a napirend első pontját töröljék . . ." /0 A pécsi pártvezetőség számára fontos alkalom volt, hogy az MSZDP V. kongresszusán résztvevő Schmira Károly küldött beszámolóját a munkásság elé tárják. E célból összehívott június 13-i munkásgyűlésen 500 munkás jelent meg. A kongresszusi beszámolót követően Kirsteier János a sajtószabadságról tartott előadást, célozva a Pécsett betiltott első munkásújság, a „Népbarát" sorsára. Kijelentette, hogy „ . . . addig nem képzelhető el sajtószabadság, amíg a politikai jogok gyakorlásának nincs meg a törvényes lehetősége és a kormányzat brutális terrorral fojtja el a munkásság mozgalmait, valamint olyan parlamentje van az országnak, amely reakciós, a sajtót megfojtó törvényeket szavaz meg . . .". Június elsején a parlament megszavazta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatot, amelynek 16. paragrafusa korlátozta a sajtószabadságot. Kirsteier erősen támadta a pécsi polgári pártokat is, amelyek nem tudták, és igazán nem is akarták megakadályozni ennek a reakciós törvénynek az életbelépését/ 1
