Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

A pártvezetőség Julius elején felvetette, hogy a felvilágosító munka fokozása érdekében, az egyes szakmáknak is kísérletet kellene tenni, hogy a szorosan vett szakmai kérdések mellett az aktuális politikai kérdésekkel foglalkozzanak annak ellenére, hogy a szakegyletek legalitásukat kockáztatják a politizálással. Ez a bírálat azzal lehetett kapcsolatban, hogy a mérsékeltebb vezetés számára sem felelt meg a politikai munka elsekélyesedése, a7, érdektelenség jelentkezése, a nép- és munkás­gyűlések látogatottságának csökkenése. A bányamunkások júliusi gyűlését azonban a rendőrség betiltotta, kijelentve, hogy a „Luftkolonia" nem való gyűlésezésre, amikor pedig a mecsekszabolcsi főteret jelölték meg, majd az ottani vendéglő tágas udvarát, ugyanezzel az indokkal utasították el őket. 72 A bányatelepen betiltott gyűlések helyét a pártvezetőség a Szigeti külvárosi vá­sártérre helyezte át, remélve a kellemes környezetben nagyobb tömeg jelentkezését, de a hatóságok ide sem engedélyeztek népgyűlést. 73 A párt végül a gyűlést a városi tornacsarnokban tartotta meg. Mindössze 250 munkás jelent meg a gyűlésen, ahol Wankó Kálmán központi küldött, a radikális pártellenzék tagja, a magyarországi munkásság helyzetéről adott áttekintést. Vojtek Júlia a pécsi nők helyzetéről és szer­vezkedésének fontosságáról tartott előadást. Felhívással fordult a munkásnőkhöz, hogy lépjenek a szociáldemokrata szervezetbe. Az általános politikai és gazdasági helyzetről Szabó József, Horváth Lajos helyi pártvezetők tartottak beszámolót, de először a gyűlések folyamán, igen részletesen a pécsi építőipari munkásság és bá­nyamunkásság helyzetét is beleszőtték előadásukba, ami láthatóan nagy érdeklődést váltott ki. 74 Az augusztusi népgyűlést a rendőrség betiltotta, helyette a tömeg a szakegyletek helyiségébe vonult, ahol tudományos felolvasást tartottak. Szeptember első felében Budapesten az országos pártvezetőség szervezésében 50 000 munkás vonult fel tüntető menetben az általános választójogot követelve. Ezt követő gyűlésükön Bokányi és Baron bejelentették, hogy a pártvezetőség orszá­gos akciót indít az általános választójogért. A pécsi pártvezetőség legelsőnek csatla­kozott a központi határozathoz és október 3-ra tűzte ki a népgyűlés és tüntető fel­vonulás idejét. 75 A rendőrség bár tudomása volt, hogy a párt országos vezetősége javaslatára kez­dődött meg a szervezés és ennek egyik akciója a pécsi tüntetés, a helyi vezetők ellen nyomozást indított el, amelynek koncepciójában megkísérelte összekapcsolni a Vil­mos császár ellen szervezett állítólagos tüntetési tervvel. A császár a tüntetés nap­ján utazott volna át a pécsi állomáson. Noha nyilvánvaló volt, hogy nincs össze­függés a két esemény között, Schmira Károly pártvezetőt kihallgatásra rendelték és mivel családja szlavóniai kapcsolatokkal is rendelkezett, kísérletet tett a kapitány­ság, hogy személyét nemzetközi anarchista csoporthoz kösse. Schmira a kihallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint eredményesen tisztázta magát. Ugyancsak sikeresen kivédte a hatóságnak azt a vádját, hogy a tervezett tüntetést a szakegyletekben szervezik, amelyek viszont nem politizálhatnak. 76 Október másodikán a rendőrségnek sikerült a gyűlést garantáló polgárok nyilat­kozatát visszavonatni. Ekkor a pártvezetőség és a választmány teljes számban megjelent a főkapitány előtt és kijelentette: ,,. . . a gyűlést nem, és a tüntetést nem hajlandók leállítani, de a felelősséget a következményekért a főkapitányra hárít-

Next

/
Thumbnails
Contents