Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
,, . . . a munkásság május 1-én valóban nem a millenniumot, hanem a választójogért folytatott küzdelmet vállalja. A millenniumi ünnepségekre milliókat költenek, közben ezrek éheznek. Nyomorúságos helyzetben vannak az iskolák. A millenniumban a tőkések és az arisztokraták saját maguk hatalmának ezeréves fennállását ünneplik . . ," 63 Húsvét hétfőjén a pártszervezet általános munkásgyűlése több téma mellett ismét visszatért a millennium kérdésére. Ezt az indokolta, hogy naponta érte a hazafiatlanság vádja a pécsi pártszervezetet a polgári sajtó részéről. 2000 munkás és kisiparos jelent meg a párt felhívására. Május elsejei ünnepségek előkészítését követő napirend után, Kirsteier János a millennium révén a munkásságot és a pártot ért bírálatokra, a támadásokra válaszolva a következőket mondta: ,, . . . Részt vennénk a millenniumon abban az esetben, ha nemcsak a mezőgazdaság és az ipar termékeit állítanák ki a munkaadók, hanem a munkásokat is úgy, ahogy vannak, amilyenek; és midőn a külföldi látogatók jönnek, a vendéglátók így fogadnák őket: íme ezdk a pompás remek tárgyak, gyümölcsei ezen rongyos alakok verejtékének, ezek a rongyok pedig e szánandó alakokon, gyümölcsei a mi munkánknak." 04 A gyűlésen Szikora Imre nagyhatású előadásban emlékezett meg Frankel Leóról „a magyar születésű, francia kommünard miniszterről" és egyben emléket állított a Párizsi Kommün harcainak is. Augusztus 23-ra tervezett népgyűlésen mindössze ötven munkás jelent meg. 65 A zuhogó eső elriasztotta a gyűlésre készülőket. Ezt követően viszont a rendőrség tiltotta be két alkalommal is a népgyűlést abban reménykedve, hogy a szervezésében tapasztalt megtorpanást kihasználhatják a párt sorainak szétzilálására. A radikális szociáldemokrata vezetők közül Kirsteier, Marmorstein ellen törvényszéki eljárás volt folyamatban, Vörös, Ölvedi előzetes letartóztatásban volt. Silberberg háttérbe szorulása következtében megszakadtak az országos radikális ellenzékkel a kapcsolatok. A helyükbe lépő új helyi pártvezetők Szabó József, Végh József, Horváth József becsületes munkások, azonban jóval kisebb kvalitással, nagyfokú mérséklettel igyekeztek vezetni a párt politikai felvilágosító munkáját. Az augusztus 23-ra tervezett népgyűlést hosszú vajúdás után végül szeptember 7-én tartották meg. A gyűlés levezető elnöke Szabó József kőműves munkás lett, akit hamarosan a pártszervezet vezetőjévé választottak, helyettese Horváth József lett, míg a börtönből szabadult Kirsteier János a jegyzői helyre szorul vissza. Szabó mérsékletre intette a munkásságát, kijelentve, hogy „magatartása legyen méltó a tárgyhoz, amelyet meghallgatnak és megvitatnak". Ötszáz munkás előtt Poór János Árpád, a radikális ellenzék egyik vezetője tartott előadást az általános választójogról. A legszélsőségesebb lapok is kénytelenek voltak úgy nyilatkozni, hogy személyében alapos felkészültségű vezető járt Pécsett, akitől „tanulmányszintű áttekintést kaphatott mindenki a magyarországi viszonyokról". A pártok politikai mentalitását elemezve éles kritikával mutatta be a millennium és a szociális kérdésekhez való viszonyukat. A gyülekezési jog és az egyesülési jog területén a szociáldemokrácia feladatait vázolva, a pécsi pártvezetést a szakszervezetek erősítéséért fokozottabb tevékenységre sarkallta. A munkássajtó elleni fellépéseket elítélve követelte az ellenük alkalmazott kaució eltörlését. 66 A népgyűlések és a felvilágosító munka során rendezett munkásgyűlések hangneme lényegesen megváltozott, ezt a rendőrhatóság képviseletében megjelenő Rónaky kapitány is észrevette, jelentésében így fogalmazott:
