Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

munkás ünnepelt és páros sorba szerveződve este ismét visszatértek a városba. A főkapitány megdöbbenve írta a polgármesterhez felterjesztett jelentésében, hogy „ . . . a munkásság körében olyan mérvű fegyelmezettség uralkodik, amilyen egyetlen társadalmi osztályban sem tapasztalható ... a bennük feszülő gyűlölet és indulat felett ha szükséges, bármikor uralkodni képesek, ami roppant félelmetessé tette május elsejei kivonuláskor is őket. Mindezek az öt éve folyó rendszeres pártagitációnak a következményei, s hogy hova vezetnek azt nem lehet tudni. . ,"

51 Az 1895. június 23-ra szervezett újabb munkásgyülés nagy sikerrel zajlott le. A „Pécsi Pártszervezet" aláírással terjesztett röplapon a munkások helyzete, a munkássajtó és az általános választójog szerepelt tárgyként. A gyűlés szónokaként a Pécsett legnépszerűbb központi vezetőt, Silberberg Ignácot hirdették. A gyűlésen 1500 munkás jelent meg, a bányászok egyenruhájukban, zárt sorokban érkeztek a gyűlésre. A püspöki palota tövében lévő „Darázsfészek" nevű kerthelyiségben szakmánként foglaltak helyet. Előtte és közben több ezer kis vörös jegyet vásároltak a „szociáldemokrata párt agitációs alap" javára. Silberberg több órás, hatalmas, magyar és német nyelven elmondott beszédében az ipari munkásság és a kisiparosság helyzetét elemezte, majd az általános választójogot követelő határozatot terjesztett elő. Szikora Imre a pártválasztmány elnöke a Népszavát méltatta, amely ekkor került Silberberg irányítása alá. A munkásgyűlés a Silberberg vezette radikális pártvezetőséget biztosította támogatásáról.

52 Augusztus 2-án, a párt vezetősége újabb felhívással fordult a város munkásságához az általános, titkos, egyenlő választójogért rendezendő munkásgyűlés megtartására, azonban a gyűlést a rendőrség betiltotta. A vezetőség több órás tárgyalásai nem vezettek eredményre és a várakozó tömeget feloszlatták. A rendőrségi végzés 11-re engedélyezte a gyűlést.

53 Másnap a pártvezetőség által nyomtattatott plakátok hirdették az augusztusi munkásgyűlés programját, amely az általános választójog, a szakszervezetek célja és haszna, a munkásság helyzete témával kívánt foglalkozni.

54 Augusztus n-én délután 800 résztvevővel megtartott általános munkásgyűlés budapesti küldötte és előadója ismét Silberberg Ignác volt. A hatósági kiküldött azonban nem adta meg a szót, erre ,, . . . a munkások óriási lármát csaptak, s már fenyegető felkiáltások hallatszottak . . . mire az alkapitány végre, miután nacionáléját bemutatta, a beszédet megengedte részére ..." A II. Internacionálé jelentőségét méltatta, majd az általános választójog kérdését elemezve kijelentette, hogy „ . . . a munkások minden eszközt - a fegyveren kívül - ragadjanak meg az általános egyenlő titkos választójog kivívásáért... és igazi munkásképviselők parlamentbe juttatásáért . . ." A rendkívül radikális hangvételű beszédet óriási ováció fogadta. Ezt követően a pártválasztmány pécsi tagja Szikora Imre a szakmai szervezkedés erőteljes támogatását indokolva, a pécsi szakegyleti mozgalom eredményeiről és fejlesztésének útjáról beszélt. A gyűlés a párt másodelnökének Kirsteier János nyomdász munkásnak a pártvezetőség nevében benyújtott határozattervezetével zárult. E tervezetben az általános, egyenlő, titkos választójogot, a szakszervezetek támogatásával folyó harcban kívánta a pécsi pártvezetőség elérni. A munkásgyűlés kötelezte magát, hogy minden erővel küzdeni fog a szakszervezetekért. A gyűlés tomboló lelke-