Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

választójog és az egyesülési jogért - nagy sikereket hoztak. Egyben állást foglaltak a párt országos vezetőségének a népszavazási akciója mellett. A pécsi vezetőség a decemberi kudarcon okulva január n-én beadványt intézett a főkapitányhoz, kérve az általános választójog, valamint az egyesülési jog tárgyában tartandó népgyűlés engedélyezését. Brüsztl Lajos, Ölényi Sándor, Marmorstein Henrik, a Silberberg vezette országos pártvezetőség pécsi hívei 13-án, Grünfeld Jakab budapesti küldött részvételével és nagy rendőrségi asszisztencia mellett megtartották a gyűlést, amelyen 2000 munkás vett részt. A gyűlésen Lauber Mihály, a pécsi párt tiszteletbeli elnöke után Grünfeld Jakab a Népszava munkatársa volt a főszónok. Az általános választójogról, a magyar parlament népellenes működéséről beszélt. Élesen támadta a kormányt, amiért a hadikiadások miatt a kultúrára alig fordít pénzt. Szembeállítva a két tárca kiadásait „nagy izgalmat keltett midőn az előbbié 144 millióban, az utóbbi 4,6 millióban jelöltetett meg általa . . kijelentvén, hogy ezért műveletlen a nép, nem jut az oktatásra, a nép művelésére . . .", Élesen támadta a munkás-védtörvényeket, a betegsegélyező pénztárakat, ahonnan kiszorítják a munkásvezetőket, elítélte a kormányzatot, amiért nem lép erőteljesen a munkaidő csökkentése érdekében. A polgári pártok éles kritikája után a helyi pártvezetés fejtette ki álláspontját az égető politikai kérdésekről. Marmorstein Henrik pártelnök a nőkre kiterjesztendő választói jogról, Sz'ikora Imre az igazságtalan választási rendszer eltörléséről, Halászék választmányi tag a gyülekezési jogról beszélt. Szenvedélyes felszólalások következtek, amikor a Népszava betiltásáról és állandó zaklatásáról beszéltek a hozzászólók. A gyűlés követelte a munkáslapok kauciójának eltörlését. Követelésüket a parlamentbe kívánták eljuttatni. Végezetül az országos vezetőség azon kérését, hogy népszavazáson a pécsi munkásság is vegyen részt, nagy lelkesedéssel határozattá formálták. „ . . . Házról házra fognak járni és aláíratják a szavazólapokat mindenkivel, aki az általános szavazati jogot kívánja . . ."

47 A főkapitány miután engedélyezte a gyűlést, a „radikalizmussal leszámolandó" - utasítást adott, hogy: „ . . . a gyűlésen megjelenők nevei feljegyzésre kerüljenek és polgári ruhás nyomozók eszközöltessenek, akik mindent megfigyeljenek ..." A gyűlés kezdete előtt a rendőrségen megjelent a pártvezetőség egy küldöttsége, hogy nyomatékot adjon az írásbeli beadványnak. A főkapitány ekkor feljegyezte, hogy az 1894. december 26-án feloszlatott gyűlést ugyanezek szervezték. A gyűlésről készült rendőrségi jelentés utalt arra, hogy első esetben 50 „szervezett női szociáldemokrata is részt vett. . .". A nagysikerű gyűlésről számolt be a Pécsi Figyelő is, de megjegyezte: ,, . . . remélhető tartani szándékolt beszédek megmaradnak az értekezési jelleg mellett és nem csapnak át az izgatás terére . . ,"

48 A pártvezetőség értékelése szerint a gyűlés azt mutatta, hogy a város munkássága és a bányamunkásság összefogása ,, . . . hatalmas eredményt hoz a felvilágosító munkában, miközben kapcsolódhatunk testvéreink küzdelméhez az ország minden részén, bérkaszárnyákban vagy kunyhókban is lakjon . . .". Kétségkívül helyes értékelés volt. Nagybecskereki, pozsonyi, a budapesti VI. és VIII. kerületi munkásgyűlések sorába tartozott a pécsi nagysikerű rendezvény is.*

9 1895. április 15-én sikerült újabb népgyűlést engedélyeztetni. A pécsi tornacsarnokban 800 munkás előtt Grünfeld Adolf az országos vezetőség megbízásából érkezett és az általános választójog, május elsejei ünnepség megszervezése, a munkásság