Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

tagjai a helyi ellenzék legaktívabb részét képezték, 1893-ban az általános bányamunkás sztrájk vezetői. A május i-i tüntetések és felvonulások szervezői között ugyancsak ők jeleskedtek. 1891-1900 között, a hatóságok gyakran különféle ürügyek alapján megakadályozták a pártgyűlések, munkás- és népgyűlések megrendezését, de ennek ellenére sikerült Pécsett is folyamatosságot biztosítani és a felvilágosító munkát rendszeressé tenni. 1891. május elején a vezetőség első nagy népgyűlését az Üszögi-Kiserdőben kétezer főnyi munkás és bányász hallgatóság előtt tartotta meg, ahol magyar és német nyelven elhangzott beszédben Graumann János és Kollonits Imre az általános, titkos, egyenlő választójog jelentőségéről beszélt. Mindketten részletesen ismertették a II. Internacionálé működését és a május i-i munkásünnep politikai tartalmát. A pártvezetőség augusztus 14-re újabb gyűlést szervezett, amelyet azonban a hatóság betiltott. így „a szociáldemokrata alakuló kongresszus elvei" című téma nem kerülhetett nyilvános népgyűlés elő. Hasonlóképpen megakadályozta a pécsi rendőrség, hogy a pártvezetőség október 2-i népgyűlésén beszámolhasson a pártszervezet megalakulásáról és a bányászság helyzetéről. Az 1891. október 16-ra tervezett nagy munkásgyűlést is betiltotta a rendőrség, amelyen ugyancsak a párt programja és az „Elvi Nyilatkozat" elemzésére készültek.

32 A választmány elnöke Hoffmann Gyula rendőrségi kiutasítása sem tudta megtörni a vezetés további küzdelmét a munkásgyűlések rendszeressé tételéért. 1891. december 7-én mégis megtarthatta a pártvezetőség: „Mit akar a szociáldemokrácia?" címmel népgyűlését a Scholcz-féle sörházban, ahol 1300 munkás előtt a párt programja került bemutatásra. A közben magát tisztázó Hoffmann Gyula, Graumann János magyarul és németül olvasták fel a program fő pontjait és hozzáfűzték, hogy „mit keli az itteni munkásságnak ezért tenni. . ."

33 A helyi sajtó 1892-ben „egy magát meg nem nevező bizottság" szervezésében megtartott népgyűlésről beszélt, tüzelve a rendőrséget arra, hogy „inkognitóban maradó személyeknek ne engedtessék meg gyűlések tartása . . ,"

34 1893. április 9-én munkásgyűlést szervezett a vezetőség a „Hétfejedelem" nevű vendéglőben, ahol 500 városi munkás és bányász jelent meg. A párt taggyűlésének tekinthető fórumon Edmund Jenő, aki „titkári funkcióban" a gyűlésre hívó plakátok szerzője is, a „munkásgyűlések szervező bizottsága" nevében nyitotta meg „A szociáldemokrata párthoz tartozó munkások" gyűlését. A fő téma „május elseje jelentősége és a nemzetközi munkásmozgalom" volt. Ezt követően egy harminctagú bizottságot választottak, amelyet megbízott a munkásgyűlés a „Pécsi Munkásképző Egylet" alapszabályainak a kidolgozásával. A bizottság 18 pécsi munkásból és 12 bányamunkásból állott.

35 A május i-i felvonulást és munkásgyűlést a rendőrség betiltotta és nagy erőket vontak össze a felvonulás megakadályozására. A munkásságnak egy része, valamint Pécsbánya és Mecsekszabolcs, Vasas bányászainak egyes csoportjai az ÜszögiKiserdőbe vonultak. A 400 főnyi munkásság előtt a beszédeket is megtiltotta az ott megjelent csendőrség vezetője.

36 Május közepén a pártvezetőség ismét munkásgyűlést szervezett, ahol a megválasztott ún. „harmincas bizottság" elé kívánta terjeszteni a „Munkásképző Egylet"