Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

vezetésben. Pécsett ezt nem vették figyelembe, Kollonits leköszönt a pártválasztmányi tisztségéről, de a Pécsi Munkásképző Egyletnek mindvégig egyik vezetője volt. 1895-ben a párt országos vezetésében a ,,betegpénztáriak" jutottak szóhoz, ugyanakkor Pécsett a betegsegélyező pénztár vezetőségébe sikerült a radikális vonalhoz tartozó munkásokat beválasztani. Amikor az országos vezetők közül Garbai, Jászai, Propper ismét álláshoz jutottak a pénztárban, s a pártvezetőségben egyaránt, képviselve a mérsékelt vonalat, Pécsett Szabó Vencel bányász, Dóra Mátyás radikális munkás, Végh József János vasasi bányász, Kovács Jenő kereskedősegéd, Novakovics Ferenc radikális munkások a betegsegélyezőben a választmányi pozíciókat betöltve az országos ellenzék vonalát kísérelték meg erősíteni. 1899-ig a pécsi pártvezetőségbe a betegpénztárból senkit nem választotak meg. 1898-ban rendezett választásokon sok olyan munkás került be a betegpénztárba, akiknek nem volt kapcsolatuk a szociáldemokrata szervezettel. A vezetőségi funkciókban is meggyengült a pécsi vezetőség pozíciója. Kollonits háttérbe szorulása a munkásképzővel kiépített kapcsolatok gyengüléséhez vezetett. A pécsi Munkás 1900 februárjában, majd áprilisában több bírálatot közölt a betegpénztárban erősödő opportunizmusról. A „Munkás Nyugdíj Egylet" felállításának előkészítése idején a lap a pécsi pártszervezet véleményét közölve a következőket írta az „egyleti pénztár"-ban uralkodó helyzetről: ,, . . . a pécsi betegsegélyező pénztár és a munkás rokkantak egylete vezetőségének többsége karrierista, akinek kevés köze van a munkássághoz és ennek következtében a munkásság jelentós része elpártolt. . .".

30 5. Az MSZDP pécsi szervezetének küzdelme a demokratikus szabadságjogokért, a helyi munkássajtó létrehozásáért a) Politikai felvilágosító munka a ço-es években A pártszervezet vezetősége a pártkongresszus által jóváhagyott program megvalósításáért eddig nem tapasztalt lendülettel vetette magát küzdelembe. A kongresszus határozatainak elemzésére a párt felvilágosító munkájának elmélyítésére a sajtó és a munkásgyűlések, népgyűlések látszottak legalkalmasabb eszköznek. A párt központi lapjainak terjesztéséért már 1891 augusztusában határozatot hozott a vezetőség, amelyben kijelentették: ,, . . . céljaink megértését csak a pártlapok útján érhetjük el. Szükségeltetik a Népszava megrendelése, Graumannál 20 darab, Baumelnál 17, s a Petőfinél 10 darab áll rendelkezésre. Szükségeltetik az egyedi megrendelés. Lapunk kétszáz példányig terjedjen . . ."

31 A pártvezetőség által szervezett gyűlések több célt szolgáltak. Demonstrálták a párt politikáját, amelyet a polgári lapok nem hitelesen adtak vissza tudósításaikban. A gyűlések előkészítése politikai munka volt, amely állandó szervezőket, rendezőket stb. igényelt. A vezetőség körül kialakult egy rendszeresen működő csoport, amely 1892-ben már minden megmozdulás élén található. Fiatal munkás és bányász