Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

III. ADATTÁR - 191—236: Mohácsi járás

gánytelep lakóinak száma 180 volt. Egyéb kisebb külterületi lakott helyein 48 magyar, 1 német és 1 egyéb anyanyelvű élt. 1921-ben Kölked község külterületéhez csatolták a Jugoszláviához került Izsép, Darázs és Dályok községeknek a magyar fennhatóság alatt maradt külterületeit. E területeken 1930-ban 508 magyar, 45 német, 25 horvát és 24 sokác anyanyelvű lakott. 1970-ben a község egész területén 1574 magyar és 47 német élt. Ebből külterületi lakó volt 422. — A szájhagyomány sz. Kölked már a honfqglalásitól kezdve ősi magyar halászfalu (Hót ház álMloftt a mai Temploim-domibom, 30. sz. név). Földesurának, a pécsváradi apátnak, majd a pécsi püspöknek csak hallal adózott. (L. még: And. 182.!) Az északi hadiúttól három holtág és mocsaras terület választotta el, így a lakosság magyar maradhatott. A török defterek 1554-ben 26 házat tüntetnek fel, 1565-ben 13 922 akcse adót fizettek. (Ism. 182.) A török időkben térték át a református haitire. — P. sz. Köiíked „lakói mindig magyarok és reformátusok voltaik". — Mivel az alsó-baranyai református egyházmegyéhez tartoztak, az utolsó száz évben részben onnan is házasodtak (pl. Daróc, Sepsekő, Vörösmart falvakból). Az egykézéssel csökkent a számuk, elszegényedtek, mire a század elején, majd a szerb megszállás után, ill. az 1940-es években katolikus magyarok telepedtek le (pl. a mai Jugoszláviából Dályok, Darázs, Izsép, Laskafalu, India községekből). Az 1941. évi népszámlálás szerint az 1905 lakosból 1311 katolikus, 470 református, 8 evangélikus, 105 görögkeleti, 10 baptista, 1 egyéb felekezetű. Mindez kihatott a nyelvállapotra, a kulturális és gazdasági életre. — A kb. 70—80 főnyi németség főként 1944 és 1950 között érkezett, részben a Jugoszláviához visszakerült területről, részben közeli falvakból (pl. Babarc, Himesháza, Majs, Nagynyárád, Székelyszabar, Szűr). — Az Öcigánytelepet már az 1827-es Vásárhelyi-féle térkép feltünteti; lehet, hogy korábbi, hisz Mohácson már a török időkben is éltek cigányok. Újtelepük a század elejéről való (77., 45. sz. nevek). Nem tudják, mely vidékekről érkeztek. Számuk 1960ban 500 körül mozgott, 1980-ra 380 főre csökkent. — Nh. (a falunév eredetéről) : Amikor az ősi halásztelepülés lakói elszaporodtak, a közeli Mohácson kerestek munkát. Aki felfogadta őket, így jelezte: „Kő ked (Köll ked) is!" — Nh. (a falunév eredetéről) : A mai művelődési ház (43., 38. sz. nevek) helyén régen holtág volt. A gyerekek oda jártak fürödni. A szülők féltették, gyakran keresték őket, majd így nyugtatták meg a szomszédokat: „Ott van a te kőked (kölked) is!" — A mai Erdőfű területe Izsép, Darázs és Dályok községeké volt. A szájhagyomány szerint a múlt században teljes egészében ártér, ún. senki földje. A parasztok (többségében szerbek, kisebb számban magyarok és horvátok) ladikkal hozták állataikat legeltetni, többnyire ugyanarra a helyre, ott szállásokat is építettek. Ezekről a földfoglalókról (bérlőkről) nevezték el a dűlőket is! A pákászok és orvvadászok is gazdag zsákmányra leltek itt. A század utolsó negyedében megépültek a védőgátak; csatornahálózatot, szivattyútelepeket létesítettek, a területet lecsapolták, a parasztokat „elűzték", s a területet a Habsburg főhercegek bellyei uradalmához csatolták. Erdőfű és Gerechát a szájhagyomány szerint már korábban, az 1860-as években létesült. Izsép, Darázs, Dályok szerb nyelvsziget horvát-szlavón területen. Lakói Kölkeden a 17. század végén telepedtek le, a török elől menékülllve, a Veliki seaba (ínaigy költözés') idején, az ún. izsépi (ipeki) pátriárka, Arzén Cernojevic (tkp. a mai Koszovó tartománybeli Péc monostorának feje) vezetésével. Lásd még Dunaszekcsőnél! Rajtuk kívül szerbek, horvátok, sokácok, szlovákok éltek itt. E népcsoportok Dályok, Főherceglak, Illocska, Mohács, Mohácsi-sziget területéről valók. Utóbb többségében magyarok laktak Erdőfűn és külterületein (a jugoszláviai Darázsról, Hercegszöllősről, Kisfaludról; valamint Boly, Debrecen, Dunaszekcső, Felnémet, Homorúd, Kárász, Károlymajor, Kecel, Mohács, Sátorhely, Sükösd helységekből és Heves megyéből); kis számban németek (a mai jugoszláviai Albertfalu, Apatin, Futak, Hercegmárok, Lak községekből; valamint Károlymajorból, Kölkedről, Majsról, Marokról, Sátorhelyről, Szederkényből, Töttösfrőil, Udvarról, Virágosról). Időnkéint cigány családok ds letelepedtek, de a köilkediek egy része is itt talált munkát. — Az állandó feltöltődés miatt egységes nyelvjárás nem alakult ki Kölkeden. Az idősebb református őslakosok kiejtésére jellemző az ö-zés; az i rag-, ill. hangváltozat (láti, lövik, Gerichát); az azonszótagú l nyújtóhatása és kiejtése (Kőked, tőtés). — A német ajkúak nem alkotnak önálló nyelvi közösséget. A középületeket egymás közt megnevezik ugyan, de minden család a magával hozott tájnyelvi változatban, ezért e neveket nem tüntettük föl. Űj dűlőneveket -— ilyen rövid idő alatt — nem alkottak, s valószínűleg nem is fognak. — A cigányok rumun- ('román')-nak, magyarul „oláj"-nak vallják magukat, „olajul" beszélnek, az iskolában azelőtt „oláh" anyanyelvűek voltak. Már a Vásárhelyi-térkép is oláh cigányokat említ (77. sz. név). Nyelvük román tájnyelv, a környező falvakéhoz képest egységesebb, dallamosabb. Mivel többségük két nyelvű, a románból hiányzó ö, ü