Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

III. ADATTÁR - 191—236: Mohácsi járás

az első plébános, Lipusy György 1753-ban szentelte föl. 1754-ben prímási engedéllyel plébániatemplommá nyilvánították, neve is Mária-templom. 1756-ban a templom körüli hatalmas területet kőfallal (n. Einfriedungsmauer) vették körül, fákat ültettek, hogy a nyári hőségben a zarándoklók enyhülést találjanak. 1758-ban új Mária-oltárkép készült, rajta a filiálék védőszentjei is: József (Maráza), Miklós (Liptód), Márton (Kernend), Lőrinc (Szederkény). 1800-ban kazettás mennyezetet kapott a templom. 1804-ben tölgyfatornyot ácsoltak a falakra, 4 haranggal. A súlyos tehertől a falak megrepedtek, ezért a fatornyot 1817-ben lebontották, s a templom mellé kőtornyot építettek. Keresztjébe elrejtették az „őstörténetet" és egy beszámolót .a napóleoni idők megpróbáltatásairól (Wallf. 6—16.). Nagyobb arányú renoválás 1893-ban, 1937—38-ban, 1976—77ben történt. 1966-ban — az addig a templomhajóban lévő — fából faragott, tiroli eredetű kegyszobrot, a földgömbön álló Madonnát, karján a kis Jézussal az oltárkép helyére állították. A kép a kórus falára került. A templom 230 éves jubileumára, 1981-ben a volt kéméndiek (egy második) harangot adományoztak, és ünnepélyes falutalálkozó keretében elhelyezték a toronyban. — A papok a templom belsejében, ill. a templom előtti park kriptáiban vannak eltemetve. A templom előtt található a Weidinger család kriptája is. Az 1930-ban években még sok régi sírkő állott a templom Ny-i térségében, a kőkerítés sarkaiban pedig kápolnaszerű fülkék. Egy 1774-ből származó metszet hármat ábrázol. Ezeket a renoválás alkalmából eltávolították. 272. Kálvária, '-hoz: n. Khálváriperh: n. Khálvárienperih 'Kalvarienberg': n. Khálvári 'Kalvarie' Kálvária stációkkal. 1844-ben létesítették. Scitovszky pécsi püspök 112 Ft-ot adományozott a stációképek beszerzéséhez. A kőművesmunkát a véméndi Mantz György és Hauk Mihály, a festést a kéméndi Hoffman András, a lakatosmunkát Herr Ferenc végezte. A Kegytemplom É-i oldaláról akkor helyezték ide a 3 kőkeresztet. Feliratuk már teljesen lekopott. Mögéjük kálvária-kápolnát (n. Kalvarienkapelle 273. sz. név) emeltek. Az ugyanakkor épített Sarlós-Boldogasszony-kápolna (n. Mariaheimsuchungskapelle) későbbi sorsát nem ismerjük (Wallf. 16.) Lehet, hogy az utóbbi a kőkerítés DNy-i sarkában állott, s az 1930-as években lebontották. — Régebben ez is temető volt; időnként csontok bukkannak elő. 273. n. Khálvárikhápels* : n. Khàlvariënkhâpëln [Wallf. 16: Kalvarienkapelle] É, 'kálváriakápolna' volt. 1844-ben épült; a század elején lebontották, mivel funkciója megszűnt. 274. Plébánia, '-ra: Plébánia, '-ra: n. Phoárháusz: n. Pfoárháusz 'Pfarrhaus' [F4: Plébánia; Lh] É. Már az 1334. évi pápai tizedlista említ plébániát. A török idők után elpusztult. 1756-ban 3 szobából, 1 konyhából és pincéből álló ideiglenes épületet emeltek, hogy a rohamosan növekvő Mária-kultusz miatt (vö. a 271. sz. névvel!) egy káplán állandóan ott lakjon. A faluban ugyanis már volt plébánia. (Lásd a 69. sz. nevet!) 1760—62 között felépült — Lipusy György plébános kezdeményezésére, a kegyhelyre zarándoklók pénzéből — a ma is álló monumentális, emeletes ház. Csupán 3779 Ft-ba került, mivel a téglát a templom saját téglaégetője (260. sz. név) szállította, a segédmunkát és a fuvart a filiálék hívői, főleg a liptódiak ingyen végezték (Wallf. 10—20.). 1916— 26 közt a Societas Verbi Divini (Isteni Ige Társasága) szerzetesrend birtokolta, hogy Dél-Magyarországra kiterjedő népmissziós központot létesítsen. A zarándoklás felvirágzott, vetekedett Máriagyűd népszerűségével, de a világháborút követő pangás miatt visszaadták a plébániát a faluba költözött világi papoknak, s Téténybe távoztak. 275. n. Phoârafëld: n. Pfoârzfëld 'Pfarrfeld': n. Phoàrâkdr: n. Pfoárákd 'Pfarracker' S, sz. 'Papi föld, papi szántó' volt. Lásd még: 282! — Nh.: A püspökség (n. Pisztum 'Bistum') tulajdona, művelésre bérbe adták. 276. n. Frányisztáld 'Franzosen(?)teile' S, sz. — Nh.: 'francia földek', mivel itt tábo-