Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)
III. ADATTÁR - 191—236: Mohácsi járás
jelöljön ki területet a templom kerítésfalán kívül; a használatáért vásárpénzt szedhet (Wallf. 20.). 268. Csárda, '-ba: n. Csártá: n. Csárda 'Tscharda': szh. Csárdaá 'Carda' (a szh. búcsúsok sz.) [Lásd a 266. sz. névnél!] É volt, csárda és lakás, a Weidinger család tulajdona. Az 50-es évek közepén lebontották. — Nh.: Hét közben alig volt forgalma, vasárnap igen nagy. Búcsújáráskor 15—20 falu zarándoklóit látta vendégül. A vásár idején a termekben s az udvaron táncoltak; a sokacok pl. hagyományosan a tekepálya kis térségén kólóztak. Itt tartották a hagyományos téli körvadászatok áldomásait (n. Krászjohtáldamás 'Kreisjagdschmaus') is versendi cigányzenével. — Az 1750-es években az uraság a Kegytemplom építésekor használt kőművesszállást nyilvánította kocsmának. Mivel ez túl közel állt a templomhoz, zavarta az áhitatoskodókat, a papság panaszt emelt, ezért a "falon" kívül itt építették föl (Wallf. 10.). 269. n. ËlizâbatProumznát 'Elisabeth-Promenade' Fenyőliget volt a Kegytemplom É-i oldalán, a század végén meggyilkolt Erzsébet királynő emlékére. — A. sz. "a páterek (lásd a 274. sz. névnél!) vágatták ki, mert nem szerették a Habsburgokat". 270. n. Hómansz-Kráic 'Hohmann-Kreuz': n. Khidrhakráic 'Kirchenkreuz' Ke a Kegytemplom Ny-i kapuja előtt. Hohmann Ádám és neje, Kett Anna emeltette 1911-ben. — Nh.: Egy mérgezéssel kapcsolatos családi tragédia fűződik hozzá. 271. Kegytemplom: Plebánia-templom: Mária-templom: Külső-templom: n. Vdlífátszkhisrih : n. Vállfoátszkhidm 'Wallfartskirche' : n. Phoráikhiz-rih : n. Pfoáráikhidrn 'Pfarreikirche': n. Márienkhidrih : n. Márienkhisrn 'Marienkirche [Horn.: Pfarr-Kirche zu Kerned Wallf.: Wallfahrtskirche, Marienkirche, Pfarrkirche K12: St. Maria Hiv.: Assumptio Beatae Mariae Virginis' 'A Boldogságos Szűz Mária mennybevitele': Mária-templom: n. Kirche zu Maria Himmelfahrt] É. Falán tábla hirdeti: "Műemlék / R. k. kegytemplom / épült a XV. sz.-ban / 1761-ben átépítették / gótikus stílusú" — A legújabb útikönyvek (Magyarország 598., Huba: Dél-Dunántúl 44.) sz. a 15. sz.-ból maradt gótikus szentélyhez 1671ben barokk stílusú templomot építettek. Az ellentmondásokhoz: Gótikus jelleget csak a szentély külső támpillérei mutatnak, és a legutóbbi renováláskor kibontott négy kis ablak. Aligha hihető, hogy a török 1671-ben hozzájárult a templomátépítéshez, és hogy a lakosságnak tellett erre. A műemléktáblán jelzett 1761-es évszám nem egyezik a templomtörténet adataival. — A Miklósplébániatemplom és a körülötte elterülő középkori Kernend a kuruc időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állott ép mennyezettel, de tető nélkül. — Nh.: 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. — A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744—46-ig hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt (ma is a templom szentélye) átalakították Mária-kápolnává (n. Marienkapelle). Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig óratóriumot (később n. Damenchor, 'női kórus') építettek. A pécsi Maria Pichler asszony Mária-képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult. A búcsújárók ösztönzésére és adományaiból újabb prímási engedély kérése nélkül 1747-ben hozzáláttak, hogy a kápolnához egy jóval szélesebb templomot építsenek. Ezt
