Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)
IX. Adattár - 134: Pécs város
134. PÉCS Pécs, -'én, (-ön), -rü, (röl), -re, -i: n. Fünfkirigd : n. Fünfkirichd : n. Fénfkiricha 'Fünfkirchen', in, fon, âuf Fünflúrigs, — fon Fünfkirchen 'pécsi', Fünfkirchmr "pécsi': szh. Pëcsu, Pëcsuh, Pëcsuj, u Pëcsuju u Pëcsuhu; iz Pëcsujâ, iz Pecsuhá, iz Pëcsuvâ; u Pëcsu, u Pëcsuhu, u Pëcsuju, u Pëcsuv; pecsújác, pecsuvác 'pécsi' [Györffy 1:356: Quinque basilicae, Quinqueecclesiae, Cinque chiese,Cinq églises, Peech K9, 12, P, Hnt, Bt, MoFnT2 : Pécs] — T: 14495 ha (1973-ban)/25 188 kh (1969-ben) — L: 145 335. A török hódoltság alatt Pécs város lakossága — a 16. századi adóösszeírások tanúsága alapján — magyar nyelvű volt. A várost megszálló törökök, a Közel-Kelet más országaiból származó katonák, az őket követő iparosok és kereskedők, továbbá a Balkánról ide érkező telepesek voltak a „jövevények". A keresztény magyarok és a hódoltság folymán ide települt keresztény délszlávok a külvárosban éltek. Pécs felszabadításakor (1686) a török és az azt kísérő népesség a várost elhagyta. Csak elenyésző kis számban maradt itt közülük néhány. A 18. század elején a város lakossága magyar és katolikus délszláv (bosnyák) anyanyelvű volt. Kevés német is élt már itt ekkor. Letelepedésük bár a felszabadító háborúk nyomán megindult, de csak a 18. század derekán vett nagyobb lendületet. A múlt század első felében (az 1837. évi adatok szerint) a mintegy 12 000 lakos közül kb. 40% volt magyar, 30% német és 30% katolikus délszláv. A Belváros lakóinak 76%-a volt német; a Budai külváros lakóinak 68%-a volt délszláv; a Szigeti külváros lakóinak 95%-a volt magyar. A múlt század végére a magyar lakosság számottevően megnövekedett részben betelepülésekkel, részben az itteni délszlávok és nem magyar jövevények magyar anyanyelvűvé válásával. A század második felében főleg a megerősödő iparosodás, elsősorban a bányák munkaerőszükséglete 1000-nél több cseh-morva és vend nyelvűt vonzott ide. Századunkban az „idegenek" elmagyarosodása felgyorsult. 1930-ban 57 083 magyar, 3893 német, 224 horvát (bosnyák) és 124 cseh-morva anyanyelvű lakosa volt a városnak, ezenkívül élt még itt 360 egyéb anyanyelvű (szerb, sokác, bolgár, orosz, vend stb.). — Napjainkban is jelentős számban élnek Pécsett német és szerbhorvát" anyanyelvűek. — Pécs város regionális köznyelvében a déli (baranyai) magyar nyelvjárástípus főbb jellegzetességei ma is megfigyelhetők. Természetesen a belvárosban és közvetlen környékén a köznyelv a domináns (bár itt is hallható: ut, viz, abból stb.); a városhoz kapcsolt községek földműves és munkás lakossága azonban máig őrzi a Mecsek-vidék magyar nyelvjárásainak érdekes, archaikus színeit, nyelvi formációit. (Lásd a közölt helynévanyag népi ejtésváltozatait!) — P. sz. „Pétsnek jelenleg három neve ismerete t.i.: Péts, Quinque Ecclesiae, Fünfkirchen, melly utóbbi birodalom szerte ismeretes. Némellyek állítása szerint Péts helyén Murza, Cornacum, Teutiburgum Serbinum vagy Mariana állott; Ransanus és Bonfinius szerint Pencennek hivatott. Szalágyi és Koller pétsi Káptalan két kanonokja bebizonyításaként Sopianae-nek neveztetett a Rómaiak alatt. Szent László 1093*k évben kiállított oklevelében először jön elő városunk magyar neve: Peuthe, Peuche vagy Penthe. A [város] nem magyar ajkú lakosai ... a németek különféle német tartományokból bevándoroltak és itt letelepedtek; a Slavakok, a helyi elnevezés szerint Bosnyákok a török uralom végpusztulása után maradtak itt. Pécs neve a középkorban: Quinque Ecclesiae; német elnevezése Fünf Kirchen... az akkoriban létezhető öt templomtól nyerhette... Magyar elnevezésének eredete bizonytalan; gyanítható, hogy Pécs a tót pet (:öt:) szóból eredett, melly hajdan Pétsnek. mondatott, a Dráva mentében lakó Slavok t.i. a nevet Fünf Kirchen Pet czerkve vagy Kostelának mondák, honnét elődeink Pécs nevét kölcsönözték. — Péts városa áll egy belvárosból, mellynek kőfallal kerített maradványai még máig láthatók, és három külvárosból, úgymint budai, siklósi és szigethi, melly elnevezéseket a régi időben a kőfallal kerített városból nyiló kapuktól nyerték, a kapuk pedig hihetőleg a régi időben ide legközelebb eső erősségektől nyerték [nevüket]". — Pécs belvárosa a római Sopianae helyén fekszik. „A későrómai város temetőjében több ókeresztény egyházi épület állt; 6 felépítményes sírkamra, egy cella trichora, egy hétkarélyos templom és egy temetői bazilika, amelyek közül öt a népvándorlás korát is átvészelhette: elterjedt felfogás szerint innen ered a város IX. századtól használatos ,ötegyház' neve." [Györffy 1: 359.] Pécs neve a török hódoltság idejében Pecsuj volt. A város utcanevei
