Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 13—108: Szigetvári járás

mező dülö] 125. Hatfani-mezö [K9: Hatvani P: Hatvani gyep MoFnT2: Zala sor] Ds, sz, 1. 126. Domb-erdei-födek [P: Domberdői dűlő] Ds, sz. 127. [K9: Zimányi P: Zimányi mező dűlő] P. sz. „Zirnányi nevű birtoka". 128. Viszlai-mező [P: Viszlói dűlő] Ds, sz. P. sz. „a viszlói határnál". Az adatközlők nem ismerték: 32. K9: Patkokszöllő D, sző, sz — 39. K9: Füveskertek KI 4: Füves kert — 42. K14: Füves kerti erdő Ds, e — 46. K9, 14: Lanka P: Lankai legelő — 47. K9, 14, P: Fehér föld — 52. K9, 14: Halasnya P: Halasnya dűlő — 58. K12, P: Gáncsi mező dülő — 77. K9: Benkökutya K14, P: Benkő Kútja — 90. K14: Sz. Mártoni hegy alja — 96. K14: Belső hitmesi rét — 100. K9: Rejtekihálás K14: Rejtek Hálása P: Rejtekhállás dűlő — 108. K9: Homoki — 109. K9: Pusztai P: Puszta legellő — 112. K9, 14: Nyárosi völgy — 113. K9, 14: Tóhegye — 119. K14: Kisfalui mező P: Kisfalui mező dűlő — 123. K9: Belsőrét P: Belső rét dűlő — 124. K9: Malomi P: Malomi dűlő, Malomi mező dülő — 127. K9: Zimányi P: Zimányi mező dűlő. Nem tudtuk lokalizálni: P: Jó hegy dűlő: gazdag legelő P: Major körüli gyep 1, a major mellett P: Lukarok: legelő SCI: Béczi Sz. Mártony SC3: Sz. Marton (predium) Akv. 1755—1814: Sz. Mártony, Sz. Márton. A 18. sz. elejétől lakott néhány magyar család a hegyen. A múlt század végétől a lakók száma megszaporodik. Időnként egy-egy német család is feltűnik közöttük. — 1930-ban 75 magyar és 1 német lakója volt. — Talán a 89. névvel lokalizálható? Az írásbeli nevek forrásai: K9 — 1855 BmK 21. Croquis — K12 = 1865: Kat. térkép — K14 = 1845: U 533. — P: 1864 — Hnt: 1973 — Bt: 1977 — MoFnT2 : 1979. Gyűjtötték: Borsos Margit főisk. hallgató és dr. Rónai Béla főisk. tanár. — Adatközlők: Bankó József 49, Kovács János 64 és Rohan János 73 é. 64. BOLDOGASSZONYFA Boldogasszonyfa: Boldogasszonfa, -n, - ru. - ra, -i: Boldigász, -on, -ru, -ra, -i: n. Poldikosz: Poldikász, in, fu, áf Poldikosz: Poldikász, poldikosz?r: poldikâszar [SC5—8: Boldog Aszonfa SC9: Boldog Aszonyfa Akv. 1753—1756: Kemenfa, Kemenffa, Keményfa Akv. 1757: Boldog Aszonfa Sehl, 3: Boldog Asszonyfa Sch2: B. Asszonfa Sch4, 6—9: Boldog-Asszony fa Sch5: Boldogasszonyfa K9, 12, P, Hnt, Bt, MoFnT2: Boldogasszonyfa K14: Boldog Asszonyfa] — T: 1672 ha/2906 kh. — L: 641. A török hódoltság alatt elnéptelenedett. 1753-ig puszta; ekkor érkeztek első német telepesei. A múlt század első felében magyarok is megtelepedtek itt, és lassanként a lakosság 20%-át tették ki. Időnként egy-egy szláv család is megjelent, de inkább a pusztákon. — 1930-ban 72 magyar, 601 német anyanyelvű; 1970-ben itt és a külterületen 455 magyar, 169 német, 23 szláv lakott. — P. sz. „Ismeretes pedig csak e néven mindenhol Boldogasszonyfa, egyedül a környéken lakozó svábság elferdítve Tuttyásznak(?) nevezi. 1600 közepétől Igmándy Sámuel és örökösei birtoka. 1757-ig csak mint puszta említtetik. Igmándy Schwarczwaldból hozott svábokkal telepített. A falu nevének eredetére nincs adat". — A. sz. a 2. világháború után kitelepített német lakosság helyébe a szlovákiai Naszvadról települtek szervezetten magyarok. — Fcs. A környékbeli német falvak lakosai bükkfatariszny'ásóknak nevezték a boldogasszonylaiakat. — A. sz. feltehetően a valamikor általános használatú, fából készült és tarisznyaszerűen hordott bortartó készségről. Boldogasszonyfa [1344: Bodugazonfalua: Kázmér: Falu 255]. A falut Jézus anyjának, Szűz Máriának a tiszteletére szentelt templomáról nevezték el. A m. Boldogasszony 'Szűz Mária' név tkp. értelme 'boldogságos úrnő'. Az elsődleges Boldogasszony falva névalak idővel Boldogasszony fá-ra rövidült. (FNESZ. 117.)