Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Koszideri időszak

KOSZIDERI IDŐSZAK A középső bronzkori kultúrák viszonylag békés élete, egészen az i. e. XV. századig zavartalan volt, a régészeti adatok tanúsága szerint. Az utóbbi évtized magyar kutatása, egyrészt e kultúrák fiatalabb fázisának elemzéseivel, másrészt a halomsiros kultúra Kárpát-medencei mozgásainak, a későbronzkor kialakulásának feldolgozásával, körvonalazta a középső bronzkor utolsó fázisának jellemzőit, terminológiailag a KOSZIDERI IDŐSZAK néven. Az egyes kultúrák elterjedési körzetének megváltozása, egy teljesen új és egységes bronzmúvesség feltűnése a Duna-medencében, elsősorban indokolták a periódus különválasztását. Az etnikus alkotóelemként továbbra is meglevő kultúrák legfiatalabb szakaszait azonban természetesen hovatartozásuk szerint kellett csoportosítani. Ezek a következők: Magyarádi kultúra - Dolny Peter fázis, Vatya kultúra - Rákospalotai fázis. Füzesabonyi kultúra - Bodrogszerdahelyi fázis - és a Mészbetétes edények népéből származó Szeremle csoport Az egyes egységek összefoglaló jellemzését elsősorban Kovács Tibor kutatásai alapján összegezzük, kiemelten tárgyalva a területileg is külön szerveződött és kulturális értelemben leginkább önálló Szeremle csoportot, melynek törzsterülete jórészt a mai Baranya megyére esik. A Koszideri időszak kezdetének fontosabb eseményeit, kiemelve az egyes kultúrák tárgyalásából, úgy foglaljuk össze, hogy a területi változások, az anyagi kultúra új, illetve kevert vonásai, valamint a meghatározó koszideri bronzművesség, s végül a koszideri kincsleletek földbekerülésének történeti oka, összképet adjanak a lényegében autochton Duna vidéki középső bronzkor utolsó periódusáról. A korszak kezdetének mozgató eseményeit, a Kárpát-medencén belül, két irányból vezethetjük le. Történeti tényként kell elfogadnunk, hogy a Mészbetétes edények népe, észak-dunántúli lokális csoportjainak életét a magyarádi kultúra benyomulása szakította meg, az i. e. XV. század folyamán. Az eseményt kincsleletek földbekerülése is jelzi (Abda, Esztergom) a Duna vonalán. Ennek az eseménynek hatásai, több szempontból észlelhetők a vatyai kultúra több évszázados települési központjain. A magaslati telepek egy részét ebben az időben sánccal erősítik meg, míg a legfelső települési periódus hagyományos