Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Középső bronzkor

Harangszoknyás női idol (Szebény-Paperdő) A dél-dunántúli csoport kerámiaművességének legfontosabb jellemzője, a nagyon gazdag mészbetétes díszítés. A széles sávos és vonalköteges minták, szinte minden edényformán, elsősorban a nyakon, vállon és a test felső felén fordulnak elő. Gyakori a széles, szinte vésett ágyba berakott mészbetét, farkasfog-mintáknál. Bronzmüvesség A kultúra területén viszonylag jelentős menyiségű bronztárgy ismert, elsősorban az észak-dunántúli csoport temetőiben, és az egész elterjedési terület több pontján előkerült kincsleletekben. Néhány bronztípus elsőrendű kiemelését a telepeken előkerült öntőminták indokolják, bizonyítva, hogy azokat a kultúra területén is biztosan készítették. Ezek: fésűs csüngő, karika vagy félholdas csüngő, köpüs lándzsa és nyélcsöves csákány. A kultúra gyakori, valószínűleg saját bronziparának típusai: kerek átfúrt korongok, különböző díszítőmotívumokkal, fecskefarkas csüngők, emberalakú csüngő, tömör karperec visszapödrött végekkel. A kultúra területén több olyan bronztípus is használatban volt, amelyek a szomszédos Duna-vidéki kultúrákban is megtalálhatók: szemüvegspirálcsüngő, szívalakú lemezcsüngő, bronz lemezcsövecske és spirálcsövecske, spirális kartekercs, lemez-lunula, kerek lemez-tutulus, középbordás négy-