Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Rézkor

RÉZKOR Balatoni csoport, Bolerázi csoport és a Badeni kultúra, Vucedoli csoport A Dunántúl rézkori történetének 5-600 esztendejében, az ie. 2500-1900 közötti időszakban, egyre gyorsabban változott meg az a kép, ami a Lengyeli kultúra idején, viszonylag békés, egymást érő déli impulzusokkal felfrissülő korszakot jelentett. Az észak-balkáni és Kárpát-medencei események közvetlen hatására a Lengyeli kultúra életének végén a viszonylag egységes dunántúli fejlődés két szálon folytatódott tovább. A Bodrogkeresztúri kultúra alföldi pásztornépeivel rokonságban, Szlovákia és az ÉK-Dunántúl területén a Ludanice csoport jelentette a rézkor korai időszakát. A Dél-Dunántúlon még tovább folytatódott a megszokott DK-i kapcsolatok lánca és újabb vincai impulzusok alapján, erős lengyeli alapokon kialakult a BALATONI CSOPORT. A baranyai területeket is érintő rézkori népesség anyagának körülhatárolását Kalicz Nándor végezte el. A csoport lelőhelyeinek nagyrészét terepbejárásokból, kisebb szórványos leletektől és az utóbbi évtizedben telepásatásokból ismerjük. A települések általában alacsonyabban fekvő vízparti dombokon és magasabb területeken egyaránt megtalálhatók. A csoport önálló temetőit nem ismerjük, csupán néhány szórványos sír került feltárásra, többnyire a telepeken vagy azok közelében. Kalicz Nándor a Dunántúl több pontján végzett hitelesítő ásatást és más kisebb feltárások és terepbejárások alapján meghatározta a csoport belső időrendjét és azokat a kronológiai és földrajzi értelemben is elkülöníthető fázisokat, melyek jellegzetes anyagi kultúrával rendelkeznek. A kultúra 8 baranyai lelőhelye, illetve lelet-előfordulása, a Balatoni csoport mindhárom időrendi fázisának önálló megtelepedését bizonyítja területünkön. í. fázis - Erzsébet-TSZ-major, Pécs-Szabolcs, Somberek, Siklós-Téglagyár. A időszakra jellemző a gondosan simított felületű, jó kidolgozású, sötétszínű vagy barnássárga kerámia. Fontosabb edényformák: hordóalakú edény, nyújtott kettőskonikus edény, kettős csonkakúp alakú tál, egyfülű korsó, harangos csőtalpas tál. II. fázis - Keszü, Somogyviszló. Ebben az időszakban a csoport elterjedési területe kiterjedt az egész Dunántúlra, sőt DNy-Szlovákiára is. A volt ludanicei törzsterületen a balatoni leletek önállóan jelentkeznek, bizonyítva a két csoport időbeli egymásutáni-