Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

A következő település Ny felé Almáskeresztúr, ahol a Prága dűlőben, a Mozsgó és Almáskeresztúr közötti bekötőút 4 km-kövétől É-ra nyeregtetős téglasír bukkant elő, amelyből IV. századi aranyozott bronz, hagymafejes fibula és üvegpohár maradványai kerültek elő. A lelőhelytől É felé kb. 600 m-re már korábban is előkerült az előbbihez hasonló téglasír. Ezen a területen tehát római kori temető terült el. Almamelléken a Szentmártonpuszta területén nagy területen épülettörmelék, téglák, falak jelzik egy egykori település emlékét. Az ott talált Diocletianus és I. Constantinus pénzek a telep fennállásának idejét a IV. sz.-ra határozzák meg. Az Almamelléktől Ny felé eső Szentlászlón kisebb településsel számolhatunk. Egyed-pusztán az Állami Gazdaság építkezései alkalmával római sírok kerültek elő, amelyek késői IV. századi leletei a pécsi múzeumban vannak. Az ásató, Dombay J. véleménye szerint, a terep alakulata miatt csak kislétszámú temetőről lehet szó, tehát kisebb településhez, villagazdasághoz tartozhatott. Nyomon követve a felsorolt településeket - a Rácváros-mecsekaljai villától kezdve Kővágószőlősön át egészen az almamelléki településnyomokig - egyet kell értenünk a pécsi úthálózat kutatásával foglalkozó Radnóti A. megállapításával, hogy ezeket a településeket, amelyek a Mecsek déli lankáin helyezkedtek el, egy fontos római útvonalnak kellett összekötnie. Feltevésünk szerint ez az út Almamelléktől É felé, a mai Kaposvár irányába vezetett. Ezzel kapcsolatban azonban felmerül a baranyai római úthálózatnak egy rendkívül fontos problémája, mégpedig az, hogy az előbb említett útvonalat kell-e a Mursa-Sopianae-Savariai birodalmi hadiútnak tekintenünk, amelynek feljebb már tárgyaltuk a mai országhatár és Sopianae közötti keleti szakaszát. Vajon ez volt-e az országút nyugati szakasza, amely a mai Kaposvár irányában haladva futott tovább, a Balaton déli csücskét érintve Savaria felé. Graf térképe, valamint a TIR legújabban közölt térképe ezt az útvonalat kissé délre vezeti (a TIR térképén ennek az útnak a nyugati szakasza már nem látható) és Limusa érintésével vezetik a Balaton déli csücskéig. Limusát Szigevárral azonosították. Ha ezt a feltevést fogadjuk el, akkor a Mursa-Sopianae-i út nyugati folytatását Bicsérd, Szentlőrinc és a Limusával azonosított Szigetvár irányában húzhatjuk meg. Mi inkább az első változat mellett foglalunk állást, mivel a Mecsek déli lábánál húzódó, feljebb vázolt útvonal fontos római települések egész sorát érintette, míg a déli útvonal, Bicsérd-Szentlőrinc és Szigetvár érintésével, csupán három helyen vonult keresztül, ahol római kori települést érintett. Erre a kérdésre a jövő kutatásai adhatnak biztosabb választ. Meg kell azonban tárgyalnunk a második lehetőség szerint felvázolt útvonal településeit is. Elsőként Bicsérdet kell megemlítenünk. Fenyőspusztán 1952-ben agyagkitermelés közben edényégető kemencékre bukkantak. Az itt lefolytatott ásatás során több fazekaskemence került elő, amelyek arra mutatnak, hogy itt nagyobb fazekastelep működött. A koracsászárkori kerámiák, terrakották, pecsételt díszű edények azt bizonyítják, hogy az élet ezen